Még nem bizonyított, hogy a szénanátha antihisztaminokkal történő kezelésével megelőzhető-e az asztma kialakulása. Annyi biztos, hogy a szénanáthás betegnek figyelnie kell, hogy vannak-e asztmás tünetei: jelentkezik-e nála száraz köhögés fizikai terhelés során vagy éjszaka, netán köhögés vagy enyhe nehézlégzés hideg levegő, cigarettafüst vagy erős szagok hatására. Ha valaki ilyen tüneteket észlel magán, érdemes szakorvoshoz fordulni, mivel a rejtett vagy szezonális asztmás állapot már egy egyszerű légzésfunkciós vizsgálattal kimutatható. Fontos tudnunk, hogy az enyhe asztma felismerése és megelőző kezelése a legjobb módszer az asztma kialakulásának megelőzésére. Az enyhe asztmát ugyanakkor gyakran tévesen más betegségnek gondolják: gyakori megfázásnak, visszatérő hörghurutnak, netán lázmentes tüdőgyulladásnak.
Az asztma szempontjából az egyik legfontosabb allergén a háziporatka. További asztmát elősegítő tényezők még a beltéri és a kültéri légszennyező anyagok, illetve a légkondicionáló berendezésekben megtelepedett kórokozók. A gyárak, üzemek okozta légszennyezés a kutatások szerint elsősorban nem az asztma kialakulásáért felelős, hanem az asztmás beteg állapotának romlásában játszik közre. A felső légúti fertőzések súlyosbítják a meglévő asztmát és gyakran kórházi felvételt szükségessé tevő asztmás rohamot provokálnak. Kutatók szerint a krákogás (torokköszörülés) a gyermekkori asztma első tünete is lehet. A gyakran krákogó gyermekeket éppen ezért érdemes elvinni tüdőgyógyászhoz. A dohányzó anyák gyermekei és a lakásban dohányfüstnek kitettt csecsemők között nemcsak az alsó légúti fertőzések, hanem az asztmás hörghurut is korábban és súlyosabb formában jelentkezik.
Az elmúlt két évtized folyamán szerencsére nagymértékben csökkent az asztmás megbetegedések száma, a nem is olyan régen még oly sok problémát okozó betegség ma már kevésbé jelent problémákat, mint nagyanyáink idejében.