Passzív agresszió és személyiségzavar

2011.01.10.

Passzív agresszió és személyiségzavar

A passzív-agresszív személyiségzavarról – mint ahogy a személyiségzavarokról általában – egyre több szó esik. Arról azonban jóval kevesebb, hogy a passzív-agresszív meghatározás voltaképpen az elhárító mechanizmusok egy típusát fedi, melynek megléte teljesen hétköznapi: túlburjánzása viszont személyiségzavart eredményez.

Az elhárító mechanizmusok tudattalan megküzdési stratégiák, céljuk az olyan, az „én”-t veszélyeztető negatív események felismerése és átdolgozása, amelyek fenyegetik az önértékelést, szorongást okoznak, stresszt keltenek.
A passzív-agresszív megküzdési mód fokozottan jellemző a konfliktuskerülő emberekre, akik nem ritkán olyan megállapodásokat kötnek, amelyekhez tulajdonképpen nincsen semmi kedvük. Passzív – agresszív elhárítás például az alapvetően nem akart, de mégis elvállalt feladatok elvégzésének odázása, halogatása avagy nem teljesítése is.
A konfliktuskerülő és nem ritkán a dependens emberekre is jellemző az olyan kompromisszumokba való beleegyezés is, amelyre legszívesebben nemet mondanának, azonban félve a konfliktustól vagy a következményes elutasítástól, a belső nemből hangos igen lesz – a nem azonban ettől tudattalan szinten nem marad.
„Pörgünk egyet a fiúkkal az éjszakában, édes, ugye nem baj?” – kérdi a partner. „Á, menj csak nyugodtan, úgyis bőven van mit csinálnom.”– mondja a konfliktuskerülő vagy dependens (vagy mindkettő), azonban rossz érzés marad benne, mert legszívesebben azt mondta volna: „Maradj, kérlek, olyan jó volna együtt lenni.” Legközelebb, amikor partnere moziba hívja, sem a „konfliktuskerülő”, sem partnere nem érti pontosan, voltaképpen miért is nincs a másiknak hangulata a filmhez…
A kvázi „kierőszakolt” igen keltette feszültségek „passzív ellenállással” való megoldása nem túl célravezető stratégia, azonban segítségével megnyilvánulhat a fel nem vállalt, rejtőzködő agresszió. Vagyis a passzív agresszió tulajdonképpen a mások ellen irányuló agresszív késztetések tudattalanban átdolgozott formája.
A probléma eliminálásának e módja tehát nem a legtökéletesebb elhárító mechanizmus: rengeteg maradványkonfliktus, sértettség, feszültség a következménye, melyek nagy valószínűséggel ott törnek utat maguknak, ahol az ember a legkevésbé számít rájuk.

A passzív-agresszív személyiségzavar

Alapja lehet a bizalomban és a szeretetben való csalatkozás, mely konfliktus feloldatlanul kíséri végig az egyén életét. Igen fontos lehet kialakulása szempontjából a kritikát nem tűrő autoriter szülői nevelési stratégia, amely miatt az egyénnek gyermekkorában nem állt módjában közvetlen formában kifejezni véleményét, önállósági törekvéseit, negatív érzéseit vagy haragját – a szülői autoritás ezeket valamilyen módon lehetetlenné tette. Ez, az akkor egyetlen, következmények nélkül maradó ellenállási mód nem ritkán meghatározó személyiségjegyként rögzül, és személyiségzavart szül, mely – pszichoterápia hiányában – végigkíséri az egyén egész életét.
A belső negativizmus nemritkán bármilyen elvárásokat „megszállhat” – azonban ez a legtöbb dologra kiterjedő nem a legritkább esetben a konkrét tárgyból eredő következmény, sokkal inkább a pszichésen tartósan traumatizált gyerekkor eredménye. A passzív-agresszív viselkedés az élet minden területét átszőheti, az egyén ezzel a viselkedéssel saját önmegvalósítása útjába is rendre akadályokat gördít: „maga alatt vágja a fát”.
A nem ebben a személyiségzavarban lehet túlzottan gyakori, inadekvát nem csakúgy, mint vállrángatós, morgós, méltatlankodó igen, sértett „na jó” vagy „nekem mindegy” is, vagy éppenséggel olyan hangos és egyértelmű igen, melyet az egyén későbbi cselekvéssel egyáltalán nem támaszt alá.
A passzív-agresszív személyiségzavar negativizmusa elsősorban az elvárásokkal szemben nyilvánul meg, az attitűdöt főképp tekintélyszemélyek képesek mozgósítani: különösen gyakori az autoritással szembeni állandó ellenkezés, kritika és szembenállás, illetve a mindenre kiterjedő fundamentális elégedetlenség, pesszimizmus és cinizmus egyaránt. A hangulati élet passzív-agresszív személyiségzavarban labilis, a belső élmények megfogalmazása nehézkes, az ilyen emberek mentalizációs képessége fejletlen.
Ebből a speciális negativizmusból szinte egyenesen következik a sikertelenség, az el nem ismertség: az egyén keserűen tapasztalja, hogy nála gyakran jóval szerényebb képességű embertársai is sokkal előbbre jutnak – ez pedig csak tovább fokozza az elutasítottság -és szerencsétlenség-érzést.
Énképük ambivalens, az éretlenebb megküzdési stratégiák miatt jellemző a tehetetlenség, kilátástalanság érzése – vagyis a tanult tehetetlenség.
A passzív-agresszív személyiségzavarban a gyenge, alulfejlett megküzdési stratégiák okán jellemző lehet az impulzuskontroll-zavar: mivel pedig az acting-out-ok ellenségesek, a környezetből rendre büntető magatartást váltanak ki, az egyénből pedig valamiféle mártír-életérzést.
A frusztráció hatására kialakuló rendszeres és inadekvát indulatrohamok rombolóan hatnak személyes kapcsolataikra, és mivel nem képesek sem értelmezni, sem kezelni konfliktusaikat, ezzel csak tovább rontják pszichés életminőségüket.
A passzív-agresszív személyiségzavarra igen jellemző hangulati instabilitás gyakran vezet depresszív tünetekhez, mely kezelése során jó esetben kiderül az alapprobléma, és ez elvezetheti az egyént olyan pszichoterápiába, melyben megnyílik számára az út egy kiegyensúlyozottabb élethez. A negativisztikusnak is nevezett személyiségzavar gyakran mutat átfedést a határeseti személyiségzavarral, mely kezelésében szintén a feltáró-és mentalizációs pszichoterápia vezethet eredményre.

A passzív – agresszív személyiség fő jellemzői

  • „érthetetlen” módon elfelejt megbeszélt dolgokat, találkozókat, eseményeket, stb…
  • „valahogy megfeledkezik” fontos feladatokról, határidőkről, kötelességekről
  • nem ritkán a kívülállók szerint szabotálja a munkát, lusta, link, megbízhatatlan
  • ha valaki számon kéri, ellenségessé válik, mondván: az a valaki pikkel rá és csak kötözködik
  • gyakran panaszos, elégedetlen
  • úgy érzi, környezete nem érti őt
  • másokat hibáztat problémáiért
  • ingerlékeny
  • ha nem kedvel valakit, semmiféle pozitív tulajdonságát vagy ötletét nem hajlandó elismerni

Sz.N.