Hiába tudjuk, hogy a számokat összesítve a repülőgép a legbiztonságosabb közlekedési eszköz, a terrorcselekmények szörnyűségeinek ellenére, hiszen összevetve az ún. utaskilométereket, amely szám segítségével összehasonlíthatók az egyes közlekedési formák, a kilencvenes években, éves átlagban az USA-ban 30 ember halt meg repülőgép-szerencsétlenségben, míg autóbalesetben 30.000, mégis sokakban félelmet vált ki a repülés. A repülési fóbia összetett szorongásos állapot: rettegés az ismeretlentől, szokatlan zajok, dübörgés, mozgások követik egymást, nem tudjuk, mi a „normális”, nem kontrollálható számunkra a folyamat, kiszolgáltatottság, bizonytalanságérzet alakulhat ki. S mindezen érzésekhez társulhat a magasságtól és a bezártságtól való félelem.
A repülési fóbia előfordulási gyakorisága igen magas, 10-15%. Ezen felül 20% azon emberek aránya, akik bár repülnek, mert nincs más választási lehetőségük, mert szükséges a munkájukhoz, de közben heves szorongásokat élnek át.
Mégis ott a vágy: szeretnénk látni, tapasztalni, megismerni a világot, de sok helyre csak repülőgéppel lehet eljutni.
Évekkel ezelőtt megkeresett egy hölgy, akinek ölébe pottyant annak a lehetősége, hogy elutazzon álmai szigetére. Bár előzőleg soha nem ült repülőgépen, mégis, amint eszébe jutott az utazás, máris szorongásos roham jelentkezett szívdobogással, fulladásérzéssel, mellkasi nyomással, verítékezéssel. Adott volt három hónap: ezen idő alatt meg kellett gyógyulnia. Máig őrzök egy díszes vázát, amelyet az álmok szigetéről emlékül kaptam.
Másoknál úgy alakul ki a repülési fóbia, hogy testi rosszullét jelentkezik valamely ok miatt, pl. légnyomásváltozás, s a roszszullét élménye mintegy reflexként kötődik a külső tényezőkhöz, akár a gép zajához, akár annak belső teréhez. S agyunk úgy működik, hogy egyetlen erős negatív élmény meghatározó lehet az elkövetkezőkben.
Előfordulhat, hogy a repülőgép moraja, remegése, levegője hívja elő egy régen átélt félelem érzését, s onnantól kezdve a szorongás már a repüléshez is kötődik. Mint az az üzletember, aki átélt egy földrengést külföldön, s a repülőgép remegése a föld mozgását idézte fel benne az átélt szorongással együtt.
Az egyéb szorongásos betegek, a pánik betegek, közlekedési fóbiások, bezártságtól rettegők, általános szorongásos zavarban szenvedők számára már alapbetegségük miatt is megpróbáltatást jelent a repülés és a repülőgép. Hiszen a repülésnek szinte minden mozzanata előhívhatja az aggódó gondolatokat, a rosszulléteket: „Mi történik, ha az óceán felett leszek roszszul?”
Mondhatják cinikusan „hát akkor nem kell repülni, miért ne lehetne élni e nélkül”. Lehet. De ha van segítség, akkor élni kell vele, hiszen ha megismerhetjük a világot, ismerjük meg! Amennyiben önállóan jelenik meg a repülési fóbia, jól kezelhető célzottan ún. kognitív és viselkedésterápiával. Ez kiegészíthető megfelelő gyógyszeres kezeléssel, amely a repülés előtti rövid időszakra, illetve a repülés időtartamára korlátozódik.
Amennyiben más szorongásos betegség is fennáll, akkor annak gyógyítása részeként orvosolandó a repülési fóbia is.
Szálljunk, vagy ne szálljunk?
2011.08.26. - Írta: dr. Somogyi Andrea, pszichiáter
Az emberiség egyik évezredes álma volt a repülés, gondoljunk csak Ikaroszra, vagy Leonardo da Vinci vázlataira. Majd megvalósult az álom, napjainkra hétköznapi közlekedési eszközzé vált a repülőgép. Része lett az életünknek, de egyben szorongások forrása is, hiszen mégiscsak a földre születtünk.