Széltől is óvja a tyúk a csibéit

2012.04.08. - Írta: SzN

Széltől is óvja a tyúk a csibéit

Az általános lélektani vélekedés szerint az anyaság, az anyai szerep – nem utolsó sorban az azzal járó érzelmek és a gyermekhez való kötődés – csak részben ösztönös, mivel azt anyaságot meghatározza a szülői minta is, az, amelyiket a később anyává váló utód anyjával való kapcsolata során megtapasztal. Joanne Edgar zoológus ugyan új tanulmányában nem tér az általa vizsgált az anyaállatok „csibekori”, saját anyjukkal kapcsolatos tapasztalataira, azt azonban leírja, hogy a tyúkok, hasonlóan az egyébként igen okos hollókhoz és a csókákhoz, mélyen empatizálnak bajba jutott fiókáikkal, sőt, gyakran fajtársaikkal is.

Joanne Edgar zoológus kísérleteiben speciális, egymástól elválasztott plexidobozokba tett tyúkokat és kiscsibéket oly módon, hogy a fiókákat érő enyhe, fájdalmat vagy fizikai sérülést nem okozó, azonban közepesen stresszt keltő légáramlatot az anyaállatok ketrecükben nem érzékelhették, azonban a fiókák szagát, hangját igen, illetve látták is a kiscsirkéiket, illetve azt is megfigyelte, hogyan viselkedik az anyaállat fiókáival, amikor ő maga kerül stresszkeltő helyzetbe.

A kutató az tapasztalta, hogy a tyúkok idegesen, a „fight or fly” reakciónak megfelelően reagálnak, amikor a csibéket stressz éri, illetve akkor is különös figyelmet szenteltek fiókáiknak, amikor a levegőbefúvás őket magukat vette célba: az imitált szélfúvásba került tyúkok elsősorban nem maguk, elszeparált fiókáik miatt aggódtak.

A Joanne Edgar – aki tanulmányát a Proceeding című tudományos folyóiratban publikálta – a stressz tipikus tünetei észlelte a tyúkoknál mindkét esetben, többek közt emelkedett pulzust és erős nyugtalanságot figyelt meg az anyaállatoknál. Ezeknek erőssége akkor volt meghatározóbb, amikor a kiscsirkék kerültek bajba, és ezt különféle módokon környezetük tudtára is adták. Ezen túlmenően azonban a tyúk akkor is felfigyelt arra, hogy valami nem stimmel csibéi körül, ha azoknak hangjelzéseit nem is hallhatta.

A tyúk nem csak „idegeskedni volt képes”, mikor fiókái veszélyben voltak: a zoológus úgy tapasztalta, hogy az anyaállat, mikor csibéi vészjelzéseket adtak, az aggodalmán túl megoldást is keresett a kiscsibék problémájára, és igyekezett javítani a helyzetükön.

Ezek szerint a tyúkok megérdemlik az „elég jó anya” minősítést – általában legalábbis. A kismajom és a szőranya történetének egyik legfőbb – és szomorú – tanulságát sokan ismerik: anyává válva a saját anyja által totálisan magára hagyott majomgyerek eltaszítja utódját – ez azonban nem az empátia készségének alapvető hiányát bizonyítja, sokkal inkább azt, hogy a beleérző avagy átérzőképesség fejlődéséhez szükséges valamiféle pozitív, megerősítő nevelői gondoskodás, minta. A legtöbb empátiával kapcsolatos állatkísérletet ezidáig emlősökkel végezték, de egyre több kutatás látszik alátámasztani azt a teóriát, miszerint az empátiára való képesség nem csupán az emlősök sajátossága…