Tavaszi zsongás

Az ember dolgainak megítélésében ugyanúgy többféle lehet, mint az időjárás maga. Személyiségünk alap beállítódottságától függ, hogyan érezzük magunkat a különféle helyzetekben.
A bölcsesség egyik alappillére, hogy az ember a meglévő szituációban igyekszik magát a lehető legjobban érezni, és nem a lehető legrosszabbul. Nem könnyű megtanulni, de lehetséges, hogy a legkisebb dolognak is örülni tudjunk. Milyen csodás, ha süt a nap! Milyen kellemes a langyos eső, milyen színpompásak az őszi levelek, milyen gyönyörű művészi mintázatú a hópehely!

Azért mégis, a tavasz a legszebb. A természet ébredése, a „nyitni-kék”, az első hagymás virágok a kertben. Vajon gondolunk-e elégszer arra, hogy elmúltak a hosszú, sötét téli esték, és mi újra láthatjuk a fényt? Értékeljük-e eléggé, hogy megértük az új tavaszt? Nekünk is nyitni kék.
Nemcsak a környező természet újul meg, hanem mi is. Én mindig onnan tudtam meg azt, hogy beteg vagyok, ha nem volt kedvem semmihez. Ha meggyógyultam, azonnal nyüzsögni kezdtem, tenni valamit. Elindult bennem útjára a „tavaszi zsongás”. Sohasem hittem a lustaságban. Ki sem tudnék reggel bújni az ágyamból, ha nem találnék ki valami jót még félálmomban, amit örömmel csinálok majd.

Mennyivel könnyebb annak, akinek a hét is páros. Ez jó, ha magunkból ered. Azonban az még jobb, ha a környezetünk, mondjuk akár az időjárás is segít kedvre deríteni. Az emberek egy része nagyon jól ért az „önsors rontáshoz”. Volt egy drága öreg barátnőm, aki egyszer azt mondta nekem: „Tudod, reggel, amikor felébredek azon kezdek el gondolkodni, hogy mi bajom is van nekem?”

Az ember számára kétféle probléma létezik. Az egyik, amit meg tud oldani, azt megoldja, a másik, amit nem, arról le kell mondania. Nekem eszemben sincs gyötrődni, rágódni rajt. Gyakran a problémák maguktól is megoldódnak, vagy ha nem, nem szégyen segítséget kérni.
A boldogság ugyanúgy, mint a boldogtalanság bennünk van. Persze boldogság pirulát nem árulnak a patikákban. Sokan vitatták: mi is a boldogság? Kék madár, ami éppen akkor repül el, amikor már azt hisszük: megfogtuk. A boldogság, szerintem a megvalósítható vágyak teljesülése. Úgy, ahogyan Arany János írja: „Földi ember kevéssel beéri, vágyait, ha kevesebbre méri”.

Ezért boldog az, aki örülni tud a hóesésnek csakúgy, mint a tavaszi virágesőnek. Aki meglátja „a ládában a báránykát”, ahogyan azt meglátta a Kisherceg. A szakmám jóvoltából nagyon sok emberrel volt már dolgom. Gyakran derült ki, hogy a kudarcok oka elsősorban a helytelen önértékelés, az önbizalom hiánya, a kisebbrendűségi érzés. Leggyakrabban az derül ki, hogy a kisebbségi érzés a nagyobbsági igényből ered. Aki a legkisebb eredménynek is tud örülni, amit nem a saját igényszintjéhez mér, hanem az átlaghoz, az kevés kivétellel az apró sikertéglákból felépítheti megelégedettségének biztonságos bástyáját.

Aki örül a vonuló felhőknek, annak tudatában, hogy a felhők felett örökké kék az ég, az csatát nyer rossz kedve ellen. És miért ne történnék mindez éppen tavasszal, ahogyan Áprily Lajos írja Március című versében: „Zeng a csatorna, zeng a hegyorom, és zeng, ugye zeng, ugye zeng a szíved”.