Enyhe napallergiám van, ami azt jelenti számomra, hogy nagyon erÅ‘s napozókrémet kell használnom tavasszal és nyáron. Tudtam, hogy a szervezetem nem termel elegendÅ‘ D-vitamint. De soha nem jutott eszembe az, hogy a naptej, amit használtam, megakadályozza a szervezetemet abban, hogy megfelelÅ‘ minÅ‘ségű fényhez jusson, és Ãgy normális mennyiségű D-vitamint termeljen. SÅ‘t, az egyébként is alacsony D-vitamin szintem csak még tovább csökkent. Az végképp eszembe sem ötlött, hogy az orvosomtól esetleg kérjek egy D-vitamin szintmérést. Valójában, a munkámból kifolyólag tisztában vagyok azzal, hogy a D-vitamin tesztet többször használják, mint amennyiszer szükséges lenne.
Az éves rutin ellenÅ‘rzésemen az orvosom megkérdezte tÅ‘lem, hogy vagyok. EmlÃtettem neki a napérzékenységemet, a hangulatingadozásaimat és a depressziómat. Ezen a találkozáson tanultam meg, hogy mennyire fontos az, hogy a kezelÅ‘- vagy háziorvosunkkal minden tünetünket megosszuk még akkor is, ha nem gondoljuk azokat odaillÅ‘nek. Amikor a tüneteimet felsoroltam, az orvosom javasolta, hogy nézzük meg a D-vitamin szintemet, az eredmények alapján pedig felÃrta nekem a szükséges táplálék-kiegészÃtÅ‘ket.
Az a beszélgetés az orvosommal megváltoztatta az életemet. Most, hogy követem az elÅ‘Ãrását, a hangulatom jól karbantartható, többé nem gyötör depresszió, és az érzelmeimet is szépen egyengetem. Boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, engedem a valódi személyiségemnek, hogy a felszÃnre törjön. Élvezem a családi és a saját életemet is. A fentebb leÃrt teszt és terápia nem jelent megoldást minden, az enyémmel hasonló vagy azonos problémákkal küszködÅ‘ embernek. De annyi biztos, hogy a problémám megoldásában az segÃtett, hogy minden apró tünetemet elmondtam az orvosomnak, Ãgy tudtunk együtt dolgozni, és olyan megoldást találni, amit egyedül nem tudtam volna.
Forrás: http://consumerhealthchoices.org
Történet a páciens és az orvos közötti hatékony kommunikáció sikereiről
Michelle M., Illinois története
2017.02.10.
A hangulatom minden figyelmeztetés nélkül folyamatosan változott, a mentális és érzelmi kilengéseim a semmibÅ‘l jöttek elÅ‘. Úgy tűnt, semmilyen beazonosÃtható ok nem idézi elÅ‘ Å‘ket, és órákba, de ritkán napokba is telt, mire túljutottam rajtuk. Azután a dolgok egyszer csak elértek egy pontra, amikor a pszichiátriai segÃtséget fontolgattam.