A kor németalföldi festészetében is láthatjuk, hogy Breughel és Bosch előtt csak Krisztus keresztrefeszítését ábrázoló képeken festettek könnyeket, vagy akár fájdalomtól torz arcokat. Breughel és Bosch képei is a korszellemnek megfelelően, példázatszerűen foglalkoznak a fájdalommal és a nyomorúsággal, példa erre Bosch „Pokol” vagy Breughel „Vakok” című képe.
Mindez nem jelenti azt, hogy a testi kínok enyhítésére nem léteztek már ideig-óráig hatásos szerek, és az orvosok és kuruzslók nem kutatták a fájdalomcsillapítás legmegfelelőbb módszereit. Arra utal, hogy a testi kínról, a fájdalomról magasztos kontextus, vagy nevelő célzat nélkül a XVII-XVIII. századig nemigen beszéltek.
A fájdalom „felszabadítása” végül is a felvilágosodásnak köszönhető. A felvilágosodás óta a fájdalomérzetet nem tekintjük természetesnek. Az ipari forradalom óta pedig tudjuk, hogy a technikai fejlődés újabb és újabb megoldásokat talál a fájdalomérzet csökkentésére. Ma már nem csak egy egyszerű fejfájást lehet hatékonyan gyógyítani; a tumoros megbetegedések okozta fájdalmat sem kell eltűrnünk. Az elmúlt évszázadok fejlődése nyomán a fájdalomcsillapítás mára alapvető emberi jogunkká vált.
A testi fájdalmak
A fájdalomérzet és a fokozódó fájdalomtól való félelem a tumoros betegek életét végigkíséri, az embertelen kínok mellett növeli az ilyenkor fellépő depressziót, és megnehezíti, vagy éppenséggel lehetetlenné teszi a betegek gyógyulását, méltóságteljes életét.
A testi fájdalmak a terápia útjában is állhatnak. Ha a betegnek fájdalmai vannak, kevésbé tud részt venni az orvos által kezdeményezet gyógyítási folyamatban. A hatékony fájdalomcsillapítási kultúra elterjedése segít abban, hogy a fizikai fájdalom által nem gátolt lélek erősödhessen, a beteg maximális mértékben részt tudjon venni a terápiás kezelésben. A hatékony fájdalomcsillapítás hosszú évekkel tovább megtarthatja a tumoros beteget a társadalomban.
A fájdalomcsillapításról
A fájdalomcsillapítás testi és lelki támogatást jelent annak érdekében, hogy a beteg képes legyen visszatalálni az életbe.
Míg a beteg a lelki együttérzést a tumoros megbetegedés felfedezésével egyidőben megkapja, addig a testi fájdalom csillapítása elhanyagolt. Ezen a helyzeten változtatni kell! A fájdalomcsillapításnak, az első fájdalomérzet megjelenésétől kezdve végig kell kísérnie a teljes gyógyítási folyamatot.
Magyarországon a tumoros megbetegedések aránya az összlakossághoz képest a világon a legmagasabb. 160.000 ember él együtt daganatos megbetegedéssel, akik közül 55-60.000 embernek kezelik a fájdalmát. Közülük 35.000 ember utolsó stádiumban van. Ez az adatsor azt jelenti, hogy a nem terminális betegeknek alig több mint 15%-a részesül fájdalomcsillapításban.
Ma már 100 tumoros betegből 90-95 beteg fájdalmát teljesen csillapítani lehet.
A Magyar Rákellenes Liga „2000 – a Fájdalomcsillapítás Éve” kampányának célja az volt, hogy ráébressze a társadalmat: a tumoros betegeknek szükségük, és joguk van fájdalmaik csillapítására, amire ma már léteznek hatékony orvosi eljárások.
