A görgök mágikus növénynek tartották a hagymát. Atlétáik étrendjének elmaradhatatlan része volt, amikor versenyre készültek. Nemi vágyat fokozó szerként is tisztelték. Orvosaik – emlékezzünk: Hippokrates a modern orvostudomány megalapítója – széles körben javasolták a fokhagymát légúti betegségek, sőt az amputáció utáni üszkösödés gyógyítására. (Az első világháborúban az oroszok ezt a gyakorlatot folytatták a fronton. Olyan hatásosnak bizonyult, hogy később orosz penicillinnek nevezték a fokhagymát.)
A rómaiak tályogok, kelések kezelésére használták a szárított, porrá őrölt fokhagymát. Britannia meghódításakor Kr. előtt 55-54-ben Július Caesar görög orvosa a szokatlan éghajlat okozta betegségek kivédésére és gyógyítására rendelte el a hagyma mindennapos fogyasztását a légiósok számára. Később az őslakosok is átvették a „gyógyszer” használatát.
A középkor legrettenetesebb betegsége a pestis volt. A rengeteg halottat bűnözőkkel szedették össze. Néhányan közülük zúzott fokhagymát tartalmazó ecetet ittak, és nem kapták el a betegséget – tartja a francia legenda. A „négy tolvaj ecet” nevű szeszesitalt ma is készítik Franciaországban.
Magyarországra a török időkben került a hagyma. A makói hagyma hungarikumnak számít, aromás az íze, és magas a szárazanyag tartalma. Ettől egyedi ízű, és sűrű a vele készített pörkölt, vagy halászlé.
A modern orvosi kémia kutatásai is igazolják a hagymafélék sok jó tulajdonságát. A vöröshagyma A-, C-, K-, és E-vitamint, valamint szelént tartalmaz. A póréhagymában ezek mellett magas a folsav-, a kálium-, és kálcium-tartalom. A fokhagyma antioxidáns, és koleszterin-csökkentő hatása is igazolt. Jó tulajdonságait főzve és nyersen egyaránt megtartja. 1995-ben amerikai kutatók tanulmányt közöltek a hagyma és a fokhagyma antibakteriális hatásáról. A szerzők huszonhárom organizmust sorolnak fel, amelyek hagymaolajjal elpusztíthatók.
A hagymát napjainkban leginkább étkezési célú haszonnövénynek tartjuk. A fentiek fényében, próbálhatnánk jobban bízni benne, gyakrabban és bőségesebben használni, talán kevesebb patikaszerre lesz szükségünk.
Nézzünk közelebbről néhány hagymafélét:
- Vöröshagyma. A zöldségek királyának is tartják. Egész évben beszerezhető, sütve, főzve, levesnek, töltött formában, mártásként, naponta kerülhet asztalunkra. (Akinek emésztési problémát okoz, köménnyel, korianderrel, mustármaggal bővebben fűszerezze.)
- Póréhagyma. Európában őshonos téli hagymafajta. Kevésbé erős illatú, nyersen, salátába jól használható, de párolhatjuk, készíthetünk levest belőle, vagy sajtba, sonkába csavarva, előételként is szerepelhet az étlapon.
- Gyöngyhagyma. Savanyítva a legismertebb, de főzve, mártással, főételként is finom.
- Mogyoróhagyma. A vöröshagyma közeli rokona, Franciaországban elterjedt, nyáron és ősszel fogyasztják.
- Lilahagyma. Enyhén csípős, nyersen szendvicsre, salátába, lila káposztába párolva, vagy húsételek mellé kiváló.
- Snittling. Vajas kenyérre szórva, levesbe, főtt ételre hintve, ételeink csinosítása mellett, magas C-vitamin tartalmával segít a téli hónapokban.
- Olasz lilahagyma. Hosszúkás, édes ízű, vékonyra szeletelve salátákba, hideg tálakra szép színfolt.
- Fokhagyma. Számos ételünkbe: levesek, húsok, halak fűszereként, főként a franciás, olaszos konyha receptjeit készítve használhatunk bőséggel belőle. Önálló ételként is elkészíthető. A fokhagymás lehelet petrezselyemlevél elrágásával, vagy egy citrom levének elfogyasztásával közömbösíthető.
Egyszerűen, gyorsan elkészíthető a hagymaleves
Hozzávalók: 4 nagy fej vöröshagyma, 5 dkg margarin, 2 ek olaj, kb 1,5 l víz, 1 dl tejszín, só, őrölt fehérbors, reszelt sajt, tálaláskor díszíthetjük apróra vágott metélő hagymával. (Szokták póréhagymából készíteni, ekkor simább az íze.)
A hagymát felaprítjuk, sózzuk, és a zsiradékon megfonnyasztjuk. Meghintjük liszttel, kicsit kevergetjük közepes tűzön, majd felöntjük kb. fél liter vízzel, és puhára főzzük. Amikor a hagyma már puha, turmixoljuk, felöntjük a maradék vízzel. A hagyma minőségétől függően több, vagy kevesebb vizet kell ráönteni, úgy hogy krémleves sűrűségű legyen. Egyszer felforraljuk, után sózzunk ha kell, és belekeverjük a tejszínt is. Fehérborssal fűszerezzük. A reszelt sajtot külön tálkában adjuk mellé, mindenki ízlése szerint tesz a forró levesbe.
