A hűség drámája éppen abban rejlik, mennyire vagyunk biztosak magunkban és az érzéseinkben. A nők számára teljesen mindegy, évszaktól független, hogy a kísértés mikor keríti őket hatalmába. Egy dolog azonban biztos: a párjuk felé elkötelezett embereket nem befolyásolja, hogy mennyi fokot mutat a hőmérő, sokkal inkább a lelki stabilitás megingása az, ami a feleket hűtlenségre készteti.
A kapcsolatok jelentős részében a hűtlenség gondolatának felbukkanása biztos jele annak, hogy valami nincs rendben. Nem feltétlen szexuális értelemben véve, mindinkább a másik, vagy gyakran mindkét fél érzelmi elhidegülése teremti meg a hűtlenség gondolatát. A hűtlenséget akár nevezhetnénk a „könnyebbik útnak”, hiszen nem kell azon fáradozni, hogy kioldjuk a kapcsolati csomót, elég, ha csak hagyjuk magunkat elcsábulni a szexuális és/vagy érzelmi kielégülés reményében.

Számtalan kutatás és tanulmány készült arról, hogy milyen külső hatások okán jutnak el a párok végül annak a bizonyos harmadiknak a karjaiba. Nos, bármely késztetés, esemény, állapot alátámaszthatja ennek valódiságát. Nagy átlagban elmondhatjuk, hogy az ösztönökön túl minden ember olyan kielégülésre vágyik, amelyet csak egy társ mellett élhet át.
Természetesen előfordul, hogy úgy érezzük, talán rossz lóra tettünk, de ha ezt önmagunknak beismerjük, majd tovább lépünk, biztos, hogy nem kell elszámolnunk a lelkünkben lappangó bűntudattal. Ritkán tapasztaljuk, hogy ami szép, az igaz is. Lehet valami külsőleg csábító, de nem tartalmas és sokszor nem feltétlen hosszú távú.

Vajon érdemes-e kockáztatni?
Amikor a hűség drámájának kérdését elemezzük, egy kérdést kell feltennünk magunknak: mennyire bízom önmagamban?