A társfüggőség
2014.03.15. - Írta: Orvos válaszol
Kedves Doktornő!
26 éves nő vagyok. Már jó ideje gyanítom, de ma teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy társfüggőségben szenvedek (ha lehet hinni annak, amit a wikipedia ír róla). A legszörnyűbb tünet, hogyha a párom nincs mellettem/velem, akkor én képtelen vagyok létezni. Körülbelül úgy érzem magam mint, aki halott, vagy vegetál... nem csinálok semmit, képtelen vagyok rá. Filmeket nézek, mert úgy gyorsabban telik az idő. Csak várom, hogy hazajöjjön. Hogy a többi tünetről ne is beszéljek, amik szintén erősen stimmeltek rám (kényszeresen véresre kaparom az arcom, az ujjaim, állandóan ideges vagyok, állandóan úgy érzem, hogy valami hiányzik az életemből, evészavarok, manipuláció, hiperérzékenység, mások véleményétől függ, hogy épp ki vagyok, nincs önálló véleményem, alkalmazkodom, hatványozott önbizalomhiány, féltékenység, hisztirohamot kapok ha valami nem úgy alakul, ahogy az elképzeltem, szeretek mások problémáival foglalkozni etc. - hosszú a sor).
Köszönettel!
A leveléből azt éreztem, hogy nagyon nehéz az Ön számára az az állapot, amiben most él, és változtatni szeretne ezen. A leírt tünetek alapján szintén fontosnak tartom, hogy pszichológus/pszichiáter szakember segítségét vegye igénybe. Erre két lehetősége van, egyrészt államilag finanszírozott módon, például a Nyírő Gyula Kórházban is működnek terápiás csoportok az Ön által megfogalmazott problémák kezelésére, másrészt magán pszichoterápiás rendelésen is részt vehet. Amennyiben az utóbbit választja, abban az esetben fel tudom ajánlani a Pasaréti Pszichoterápiás Rendelő szakemberit, beleértve magamat is. Bárhova is fordul fontos tudni, hogy van segítség erre a problémára.
Üdvözlettel:
Dr. Süli Ágota
