Az interneten információk garmadáját találhatjuk a témában, azonban orvosok, úgy tűnik, nemigen foglalkoznak az egyébként elég komoly anatómiai ismereteket igénylő testékszerek behelyezésével – vagy ha mégis, ezt nemigen reklámozzák. Vannak természetesen „szaktekintélyek”, akik biztos kézzel helyezik be – avagy fel – az intim ékszereket, de őket sokkal inkább tetováló -és testékszer-szalonokban lelhetik fel az érdeklődők, semmint sebészeti magánrendelésen.

A testet-lelket gyönyörködtető gömböcskékkel, gyűrűkkel, félholdakkal, karikákkal és egyéb ékszerekkel a test szinte minden erogén zónája felékesíthető. A dolog egyébként korántsem a divathóbort legújabb hullámát jelent, sokkal inkább törzsi hagyományok átültetését a nyugati kultúrába – illetve állítólag már a Napkirály udvarában is dívott az intim ékszerek divatja, már ami a női mellek díszítését illeti, no és persze ott az anekdota a XIX. században élt brit Albert hercegről. A [wikipedia] mindenesetre összesen nyolc félét taglal az intim ékszerek legalább kétszer ekkora választékból.

Az intim ékszerek alkalmazása azok „helyzetéből” némi körültekintést követel, a kiválasztástól a behelyezésen át egészen a mindennapos gondozásig.

A behelyezést követően, a sebgyógyulás idején a lyukasztás miatt sérült terület speciális gondozást igényel – így egyes piercingek gazdái sokáig csak remélhetik, hogy ékszerük végül is beváltja majd a hozzá fűzött reményeket.

Az sem mindegy, miből készül a piercing: a legalkalmasabb e célra a platina, amely szinte sohasem okoz allergiás tüneteket. Fontos, hogy gyakorlott szakember végezze a szúrást illetve az ékszer belövését – az érzékeny helyeken ugyanis szerencsétlen esetben könnyen sérülhetnek az idegek, így a rosszul beszúrt piercing akár orgazmusproblémákat is okozhat.