Ha kritikus vagy önmagaddal szemben vagy fejlett az önbecsülésed, akkor az még hajlamosabbá tesz arra, hogy eluralkodjon rajtad az érzelmeid okozta stressz. Ha gyermekkorodban a szüleid kritikusak voltak veled, akkor ez a magad iránti keménység, szigorúság felnőtt korodra is veled marad. Vannak olyan emberek, akik képesek a másikat lelki szemetesládaként használni. Ez teljesen leszívja az ember energiáit, átéli a másik fájdalmát, nehézségeit, és ez benne is feszültséget okoz. Családi vagy munkahelyi konfliktus alkalmával az alulértékelés és a meg nem értettség szintén fő okai a belső felszültségnek. A lényeg mindig, hogy hogyan reagálunk.

Ne vegyük magunkra más problémáját! Ha a másik fél ránk zúdítja a gondjait, ne habozzunk feltenni a kérdést: hogyan tudok neked segíteni? Szeretnéd, ha megoldásokat javasolnék, vagy csak el akartad mondani valakinek? Finoman irányítsuk az illetőt, hogy „oké, beszéljük meg ezt fél órában, de utána csináljunk valamit együtt, ami jobb kedvre derít minket!”. Ezáltal megússzuk azt, hogy két-három órán keresztül sétáljunk hallgatva a panaszáradatot, miközben teljesen lemerülünk. Mantrázzuk magunkba: együtt érzek veled, de nem vehetem magamra a gondodat!
Ha magad keltetted a feszültséget, legjobb, ha teszel ellene. Azért vannak az érzelmeink, hogy kérdéseket tegyenek fel számunkra. Ne tagadjuk meg őket! Mérges vagyok, mert ez és ez történt. Segíthet, ha egy levélben, melyet sosem küldesz el, leírod az esetet, de jó megoldás, ha egy párnán fekve zenét hallgatsz vagy sétálsz egy nagyot.

Tegyünk fel problémáink nyomán kérdéseket magunknak! Mit tanulhatok ebből a helyzetből? Én okoztam ezt a konfliktust vagy a körülmények áldozata vagyok? Ha igen, hogy tudok ezen változtatni? Fennáll majd ez a probléma 6 hónap múlva is? Ezek a kérdések segítenek a gondokra objektívan tekinteni és hamar eljutunk a megoldáshoz is!