De talán nemcsak a figyelmeztetés és az elijesztés lehet hatékony a dohányzás elleni küzdelemben, hanem a leszokással járó pozitív következmények tudatosítása is. Mert ezekből is van bőven.

Bízzunk magunkban…

A dohányosok döntő többsége számára a leszokás rendkívül nehéz folyamat [1]. Sokan többször is megpróbálták már, és a visszaesés általában tovább erősíti a bizonytalanságot, hogy vajon sikerül-e valaha is letenni a cigarettát. Pedig biztosan nem lehetetlen - a legkülönbözőbb lelki alkatú embereknek sikerült már egészen nagyfokú függőségből is szabadulniuk.
 
Sok tényezőnek kell kedvezően alakulnia ahhoz, hogy jó eséllyel, sikerrel végződjön a leszokási kísérlet. Fontos például az, hogy az elhatározásra jutott dohányos tisztában legyen azzal, hogy milyen komoly jutalmakkal jár a füstmentessé vált élet. A legnehezebb munkák végzése közben is azzal erősítjük magunkat, hogy a végeredményre gondolunk. Így van ez házépítés, takarítás vagy kertrendezés közben – és érvényes ez a leszokásra is.

… de ne bízzuk el magunkat!

A kedvező egészségi hatások egészen hamar jelentkeznek, akár hetek alatt is elmúlhat például a reggeli köhögés. De a leszokás első fázisában, ami néhány hónapig is eltarthat, a pozitív fejlemények feletti örömöt elnyomja a cigaretta utáni vágyódás, ami valóságos kínná növekedhet. Ilyenkor a leszokásban lévő dohányosnál a hiányérzet dominál, nehezebb koncentrálni, és a hétköznapi tevékenységekre, a családdal való kapcsolatra, a munkára is árnyékot vet a cigaretta utáni vágyódás. Ebben az időszakban különösen fontos a külső támogatás, a rokonok, barátok bíztatása, és az a tudat, hogy a leszokásnak csodálatos gyümölcsei lesznek.

Hamar eljön az idő, amikor már nem köt le minden gondolatot az, hogy rá kellene gyújtani. A leszokóban lévő dohányos egyszer csak azt veszi észre, hogy már órák óta nem gondolt a cigarettára. Ugyanakkor megmarad, sőt erősödik a leszokás minden pozitív velejárója. A környezet elismerése mellett megnő az önbecsülés, erősödik az önbizalom: a leszokás sikerélménye kiváló muníciót ad, és ez előrelépést jelenthet a magánéletben vagy a munkában. A frissen leszokott volt dohányos nagyobb tenni vágyással és határozottsággal vág bele minden új tevékenyégbe[2].

Még jó ideig előjönnek a kísértő gondolatok, olykor egészen váratlanul is, de ezek már csak rövid ideig tartanak, és közel sem telepednek rá úgy a hétköznapokra, mint a kezdeti hiányérzet. Természetesen nem szabad engedni a kísértésnek: igen veszélyes az a gondolat, hogy „most már leszoktam, akár el is szívhatok egy cigit”. Becsülni kell minden eltelt hónapot, és óvni az eddig elért eredményeket, mint valami friss és törékeny hajtást.

Cigaretta nélkül, egészségesebben

A füstmentes élettel járó jobb közérzet nemcsak a sikerélményből táplálkozik, hanem élettani alapja is van. Aki leszokik, egy egészségesebb életet választ. Már rövidtávon is megnő a fizikai teljesítőképesség, hosszabb távon pedig drasztikusan csökken a dohányosokra jellemző súlyos betegségek kockázata.[3] A tüdőrák és a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) kialakulásáért elsősorban a dohányzás felelős. A tüdő- és légúti betegségek és a dohányzás összefüggése olyan mértékben benne van a köztudatban, hogy a leszokás minden bizonnyal nagy lelki tehertől szabadítja meg a volt dohányost, aki joggal érzi úgy, hogy nagy dolgot tett a saját egészsége érdekében.

Nehéz és összetett feladat a leszokás, de komoly jutalmakkal jár, amelyek hosszú távra kihatnak. Akiknek sikerült, azok életük végéig erőt merítenek ebből a sikerből, és számukra mindörökre az egyik legmeghatározóbb esemény marad, hogy letették a cigarettát.