A szklerózis multiplexben szenvedők 7-14 évvel élnek kevesebbet az átlagéletkornál. Ez a jelentős élettartam-rövidülés és az állapot rosszabbodása ráadásul a még bőven aktív korban lévő, a negyvenes életéveik végén, az ötvenes éveik elején járó betegeket sújtja leginkább. A kutatás eredményei azt támasztják alá, hogy esély van az SM betegek életének meghosszabbítására.

A 21 éven át tartó vizsgálat legfontosabb eredményei

Az interferon beta-1b hatóanyag a 21 éven át tartó követéses vizsgálat során jelentősen javította a szklerózis multiplexben szenvedő betegek túlélését. A betegség kezelésére szolgáló specifikus szerek eddigi leghosszabb vizsgálata 39,3%-os relatív halálozás kockázat csökkenést eredményezett azoknál a betegeknél, akiket már a vizsgálat első 5 évében is ezzel a hatóanyaggal kezeltek – ahhoz a kontrollcsoporthoz képest, akik a vizsgálat első 5 évében placebót kaptak, majd a következő 16 évben ismét interferon kezelésben részesültek. A hatóanyag túlélést növelő hatásának mértékét talán jól illusztrálja, hogy 8 betegnek kell korai interferon kezelést adnunk ahhoz, hogy a késői (5 évvel később kezdett) kezelésben részesült placebócsoporthoz képest 1 halálesetet elkerülhessünk.

A kutatási eredmények iránti pozitív várakozását és örömét az SM betegeket kezelő nemzetközi orvostársadalom is kifejezésre juttatta: „Ez az áttörést jelentő eredmény a szklerózis multiplex kezelésével elérhető túlélés-növekedés első bizonyítéka, és nagymértékű, klinikailag is jelentős pozitív hatást mutat a kezdeti interferon kezelésben részesült páciensek csoportjában. A 21 évre kiterjedő vizsgálat tanulságai szerint, ha a betegség korai stádiumában elindítjuk a terápiát, nyolc páciens kezelésével meg tudunk előzni egy korai halált. Az SM élethosszig tartó kezelést igénylő krónikus megbetegedés, ezért jogos az igény, hogy az orvos és páciense egyaránt hosszútávra kiterjedő vizsgálatok alapján tudjon dönteni a kezelés előnyeiről és kockázatairól.”– mondta dr. Anthony Reder, a Chicago-i Egyetem SM-klinikájának igazgatója, az egyetem Neurológiai Tanszékének professzora.

A hosszú távú tanulmány a véletlenszerű, ellenőrzött multicentrikus vizsgálat értékelése, mely a vizsgálatban részt vett páciensek klinikai adatait értékeli. A vizsgálat klinikai fázisában a betegek maximum 5 évig vettek részt, a kezelések átlagos időtartama 3,8 év volt. A vizsgálatba kezdetben bevont 372 beteg 98%-ának, 366 páciensnek az adatai álltak rendelkezésre 21 év múltán. Ezek elemzése adta a hosszú távú kezelés hatásaival és a terápia időzítésének szerepével kapcsolatos eredményeket. A vizsgálat legfontosabb erőssége, hogy ismertté vált az eredeti résztvevők 98,4%-ának vitális státusza. Ez a magas arány példa nélküli az eddigi MS-vizsgálatok között, eddig egy vizsgálatnak sem sikerült még elérnie.