A zöld tea erjesztetlen tealevelekből készül: színe jellegzetesen világos, kissé valóban zöldes árnyalatú. Magyarországon főleg az utóbbi évtizedekben terjedt el a fogyasztása, a Távol-Keleten azonban ez a legismertebb és leginkább előszeretettel fogyasztott fajta. Közismert áldásos hatása az emésztésre, illetve erőteljes antioxidáns tulajdonságokkal bír. Éppen ezért szokás ezt ajánlani diétázóknak, illetve emésztőrendszeri vagy egyéb betegségekben szenvedőknek. A sárga tea a zöld tea egyfajta „mutációja”: a később megszárított zöld tea-levelek kapnak egy bizonyos sárgás színt, a nagyipari előállítás során ezeket a folyamatokat erősítik és siettetik. Ízben ezek a teák is könnyedebb, üdítőbb fogyasztanivalók.

A hazánkban leginkább ismert fekete tea erjesztett tea: a leginkább fajsúlyos, legtömörebb ízvilágú teák ebbe a kategóriába tartoznak. Ez annak köszönhető, hogy az oxidálódott levelek íze jóval karakteresebbé, erőteljesebbé válik az erjedés folyamata során: ízesítés nélkül a fekete teák kesernyések és komoly utóízt hagynak a szájban. A részlegesen erjesztett teák a vörös teák, amelyek ízben és színben egyaránt a zöld és a fekete teák között helyezkednek el. Aromájuk meglehetősen markáns, fogyasztásuk Magyarországon kevésbé elterjedt, Ázsiában azonban komoly kultuszuk van.

A fehér teák a legkevésbé elterjedtek a nyugati kultúrkörben, pedig mind közül ezek számítanak a legegészségesebbnek: antioxidáns-tartalmuk még a zöld teákénál is magasabb, ízviláguk selymes és lágy, kevésbé erőteljes. Fogyasztóik szerint áldásos hatást gyakorolnak a szívre és a teljes keringési rendszerre, fokozott aktivitással járulnak hozzá a szervezet méregtelenítéséhez, és csökkentik a rossz koleszterinek szintjét a testben.

Összességében minden teáról elmondhatók bizonyos jó tulajdonságok: erőteljes vízhajtó hatásuknak köszönhetően serkentik az anyagcserét, az antioxidáns hatásért felelős flavonoidok pedig tényleg egészségesek a szív és az érrendszer szempontjából. Közhelyszámba megy az is, hogy ha mindenáron serkenteni szeretnénk magunkat, inkább teát igyunk, és ne kávét, ugyanis a tea kevéssé terheli meg a gyomrot, a benne nagy mennyiségben megtalálható tein viszont hosszabb távon hat a koffeinnél – még ha nem is olyan lórúgás-szerűen, hanem lényegesen lassabban. Elkészítés szempontjából lényeges, hogy ne főzzük meg magát a teát, hanem utólag forrázzuk le a filtert vagy a leveleket, ugyanis az ízvilág és a hatások egyaránt így tudnak teljes valójukban megmutatkozni. És természetesen – mint ahogy mást sem – a teafogyasztást se vigyük túlzásba, napi öt-hat csésze felett ugyanis a tea bizonyítottan gátolja bizonyos létfontosságú anyagok, például a vas vagy a kálium megkötését a szervezetben.