A fajfenntartás támogatására olyan csatolt élményre volt szükség, amely miatt az egyed hajlandó végrehajtani ezt a feladatát. Míg a létfenntartás elmulasztása büntetéssel, addig a fajfenntartási „kötelezettség” elvégzése jutalommal társult az idők során. Az ösztön késztetéshez a magasabbrendű teremtmények számára örömélmény csatlakozott.
Embernél ezt az érzést orgazmusnak nevezzük. Az orgazmus eléréséhez, mint minden cselekmény végrehajtásához motivációra van szükség. Ezt a késztetést nevezzük libidónak, szexuális vágynak. Embernél viszont a libidó és az örömkeresés már elvált a szorosan vett nemzési hajtóerőtől. Sem az évszakok változásához, sem a nemzéshez nem tartozik hozzá szorosan a szexuális öröm megszerzésének lehetősége. Az ember, napjainkban egyértelműen inkább az orgazmus eléréséért él nemi életet, mint az „utód-gyártás” érdekében. Férfiaknál sokkal egyértelműbb a nemi gerjedelem levezetésével járó örömélmény, mint a nőknél. Tény, hogy a férfiaknál a merevedés egyenes következménye a magömlést kísérő kielégülési élmény.
Amennyiben ez mégsem ilyen egyértelmű, akkor valamilyen szexuális problémára, zavarra kell gondolnunk. A libidó minden nemileg egészséges férfinél időszakosan spontán jelentkezik, s ez készteti cselekvésre. Amennyiben a nemi aktus rendben lezajlott, a kielégülést követően nyugalmi fázis következik, s ez egyénileg változóan fogja meghatározni a szexuális cselekvések gyakoriságát. A felnőtt, egészséges férfi életében e gyakoriság átlaga heti 3-4 alkalom. Kivételek persze vannak. E kivételek közé számít, ha egy férfi nem érez késztetést a nemi cselekvésre (aszexualitás), vagy csak igen ritkán szánja rá magát (hyposzexualitás). Szexuális késztetése – eredetileg – mindenkinek van. Ha ez mégsem működik ideálisan, ezért a libidót, illetve a szexuális vágy gátlását tehetjük felelőssé. Egyszerűbb esetekben ez a gátlás nemi kudarc-élmények következtében alakul ki, és többnyire pszichoterápiával oldható is. Bonyolultabb esetekben, az egyén pszichoszexuális fejlődése során sérült valamilyen nemi trauma által. Az is lehetséges, hogy a nemi fejlődése, főleg környezeti tényezők miatt elakadt egy bizonyos, rendszerint infantilis szinten, s a segítség mélylélektani feltárást igényel.
A szexuális problémák gyakran okoznak olyan lelkiállapotot, hogy nem csak „attól”, hanem az egész élettől megy el a szenvedő kedve. Ezt az érzést gyakran kíséri depresszív hangulat.
Életünk minden területére érvényes, hogy önértékelésünk – sokszor jogtalanul – csökkent volta megzavarja cselekvési aktivitásunkat. Szerintem, a legtöbb személyiség-probléma éppen ebből a helytelen, csökkent önértékelésből ered. Hívják ezt kisebbségi érzésnek is. A férfi számára egyetlen kudarc is elég ahhoz, hogy elveszítse én-biztonságát, férfi-szerepét illetően. Ez még akkor is így van, ha racionálisan teljes jogú magyarázatot tud adni a kudarcra (több aktus után jelentkezett a merevedési zavar, alkoholos állapotban próbálkozott, stb.).
Egyetlen kudarc okozta szorongás nemcsak a következő alkalommal jelenthet gátlást, hanem hosszú távon is. A halmozódó kudarcélmények a nemi vágyat blokkolva segítik az egyént, mintegy megelőzésként, megkímélni a következő kudarc rossz élményétől. Ha csökken a vágya nem is hajtja bele magát újra olyan helyzetbe, ami tovább rongálná önbizalmát. A libidó gátlás így, én-védő mechanizmusként szolgál, s ezáltal rontja ugyan az egyén rehabilitációs esélyeit, de megkíméli az újabb krízis helyzetektől. Minél hamarabb kér segítséget a férfi problémája rendezéséhez, annál valószínűbb a gátlás sikeres feloldása.