Az iskolaérettségnek három lényeges összetevője van:

   1. az alkati oldal, a testi fejlettség,
   2. a szociális érettség,
   3. a képességek, a készségek struktúrája, fejlettsége.

Ép testben

Először nézzük meg a testi fejlettség kritériumait. Ha arra gondolunk gyermekünk több óra hosszat görnyed a padban, délután is folytatva ezt, ha már kézbe fogtunk egy iskolatáskát, akkor megértjük ennek a tényezőnek a fontosságát. Ennél a problémakörnél, fontos figyelembe venni a kisgyerek testmagasságát, testsúlyát, törékenységét, erőnlétét.
Lényeges szempont a mozgásszervek működése is, kiemelt tekintettel a nagy- és a finommozgás koordinációra. A finommozgás, a vizuo-motoros koordináció megfelelő szintje elengedhetetlen az írás elsajátítás folyamatában. Ehhez támpontot adhat a gyermekünk ábrázolási, másolási technikája, színvonala. Itt említeném meg a kezesség kérdését. Mindegy, hogy bal, vagy jobb kezes a gyerekünk, az a fontos, hogy az egyik oldal domináns legyen. Ne váltogassa a kezét, hogy hol az egyikkel rajzoljon, hol a másikkal, ne szoktassuk át, hanem amelyik kezét magabiztosabban használja, erősítsük meg ebben. A stabil oldal dominancia fontos a térhez való viszonyulás, eligazodás szempontjából. Mindezek lényeges szerepet játszanak az írás, és az olvasás elsajátításánál. Amennyiben ez nem alakul ki stabilan, akkor nagyobb valószínűséggel kialakulhat gyerekünknél, dyslexia, dysgráfia (olvasási, írási zavar).
Természetesen fontos az is, hogy az érzékszervek jól működjenek (látás, hallás). Itt szeretném, megemlíteni, a hallás pontosságát (minőségi oldalát), hogy a különböző hangokat precízen meg tudja különböztetni egymástól. Amennyiben észreveszünk olyan furcsaságokat, hogy kérdésünkre, kérésünkre sokszor visszakérdez, illogikus válaszokat, reakciókat ad, különben értelmes gyerekünk, ilyen esetben feltétlenül vigyük el hallásvizsgálatra.

Tudom a feladatom

Lényeges szempont még a feszültség, és a kudarctűrés életkorának megfelelő szintje. Ezzel a gondolattal rá is térnék a szociális érettség probléma körére.
Véleményem szerint, az iskolaérettség legfontosabb kérdése, a feladattudat, a szabálytudat eléri-e az iskola által megkövetelt szintet. Míg a testi állapot spontán is fejlődik, a képességek célirányosan fejleszthetők (és még a játékok során szintén mutathatnak spontán fejlődést), addig a szociális érettlenséggel nehezen tudunk mit kezdeni. Mint szülő, nem igazán tudjuk hatékonyan fejleszteni, és bizony a feladat, – szabálytudat hiánya, vagy alacsony szintje komoly teljesítmény, viselkedés zavart okozhat.
A feladattudat, szabálytudat lényeges ismérve, hogy a játék, és a feladat szétválik-e egymástól. A feladatoknál gyerekünk nem léphet ki a helyzetből, mint a játéknál, amit bármikor abbahagyhat. A feladatnak általában kötött szabályai, algoritmusai vannak, amelyek a játékkal ellentétben esetleg csak kicsit módosíthatók. Ha tehát mindez nem alakul ki a gyermeknél, akkor a feladatokat is játéknak tekinti.
Sokszor előfordulhat, hogy az ilyen gyerek bármikor abbahagyja a tevékenységet, ha az ő számára érdektelenné válik, vagy ha erőfeszítést jelent neki, és karakterétől függően elfoglalja magát az óra alatt (izeg-mozog, beszélget, rajzol, bohóckodik). A korlátozásokat is nehezen fogadja a számára még ismeretlen felnőttől. Mindez konfliktusok sorozatát indíthatja be. Ez a továbbiakban nagyon negatív irányba módosíthatja, akár még egy jó intellektusú gyerek iskolai előmenetelét, és a személyiség fejlődését is.
E téma, legnagyobb szakértői az óvónők, akiknek rálátásuk van arra, hogy a foglalkozásokon hogyan tud részt venni gyermekünk, hisz ez a helyzet reprezentálja legjobban az iskolai feladat szituációkat. Amennyiben az óvónők úgy tapasztalják és a szülőknek azt tanácsolják: érdemes élnünk a törvény adta jogunkkal, és várjunk még egy évet az iskola megkezdésével. 

Figyelem! Figyelem!

A szociális érettségnél másik lényeges szempont, hogy a gyerek képes-e társaival együttműködni, elviseli-e, ha nem ő van a központban, érdeklődik-e az ismeretek iránt.
A képességek, készségek témaköréből csak párat szeretnék kiemelni. Egyrészt a figyelemnek mennyiségi (meddig tud huzamosabb ideig, hatékonyan figyelni), illetve minőségi oldalát (mennyire pontos, precíz a megfigyelése). Ha ez nem éri el az iskola által megkövetelt szintet, akkor bizony gyerekünk nem lesz képes olyan szinten teljesíteni, mint amire a képességei alkalmassá tehetnék. (Képes lenne megoldani a feladatokat, a logikai lépései jók, de az eredmény mégis pontatlan, számos apró, bagatellnek tűnő hibát vét, és bizony már egy idő után nem válik szét, hogy azért rossz a végeredmény, mert figyelmetlen, vagy az ismeretbeli, képességbeli hiányosságok miatt nem képes jó eredményt produkálni.)
Még egy tipikus jelenséget szeretnék tisztázni, amivel a munkám során sokszor találkozom. A szülők mondják: „Olyan okos ez a gyerek, annyi mindent tud.” Az ismeretek magas szintje nem azonos a gondolkodás magas szintjével. Amennyiben a gyermekünk érdeklődéssel fordul a világ felé, és ezt a környezete is segíti, támogatja, akkor a jól működő mechanikus memóriája, kíváncsisága miatt sok mindent, szinte „spontán magába szív”, megjegyez. Ha ezzel az ismeretanyaggal műveleti szinten dolgozik más közegben analóg módon felhasználja, új helyzetekben behelyettesíti, akkor gondolhatjuk, hogy a gondolkodás jó szinten működik. A mennyiség fogalma sem azonos azzal, hogy gyermekünk már akár százig is elszámlál.

A legjobb kezdés

Látható nem könnyű a döntésünk, de fő szempontként mindig arra kell törekednünk, hogy gyerekünket a legjobb pozícióból indítsuk el az iskolába. Mivel az iskola igencsak nagy terheket ró a gyerekre, és ránk is, mint szülőkre, ezért mostanában (főleg azok a szülők, akiknek van már egy nagyobb gyerekük, és belekóstoltak az iskolai életbe) nem engedik el hatévesen gyermeküket az iskolába. Azt is végig kell gondolnunk, hogy az első osztályokban javarészt hat évnél idősebb gyerekek vannak, és bizony ebben az életszakaszban egy év sokat számít (kitartás, kudarctűrés, és még folytathatnám a sort). Amennyiben tanácstalanok vagyunk, vagy nem értünk egyet az óvónők döntésével (ez utóbbi esetben kötelező is) keressük fel a lakhelyünk, vagy az óvodánk által illetékes nevelési tanácsadót. Bár a döntés a miénk, szülőké, szerintem bátran hagyatkozhatunk a szakemberek véleményére, hisz ők nagy rálátással, sok-sok tapasztalattal rendelkeznek.
Amennyiben döntöttünk, feltétlenül éljünk az iskolák által nyújtott nyitott órák lehetőségével, és ami a legfontosabb, gyerekünk személyiségéhez válasszunk tanító nénit.