1. Oda nem figyelés
Minden kapcsolat alapja a másik meghallgatása, megértése és az ezen nyugvó kölcsönös bizalom. Ha nem kommunikálunk és csak egymás mellett élünk ahelyett, hogy együtt élnénk meg a dolgokat, az garantáltan tönkreteszi hosszabb távon a szerelmet. Ne csak beszéljen az érzéseiről, hanem a másikat is hallgassa meg! Tegye egyértelművé, hogy fontos önnek, amit mond, és ne akarjon mindenáron tanácsokat osztogatni ilyenkor. Az utóbbira főleg a férfiak hajlamosak.
2. Túl nagy mértékben megosztott külső terhek
Mindenkinek megvan a maga csomagja, a trükk azonban egyszerű: meg kell vele birkózni, nem pedig hagyni, hogy ránehezedjen a kapcsolatunkra. Nem feltétlenül kell minden egyes nap azon háborogni otthon munka után, mennyire embertelenül bánt velünk a főnök, és szívszerelmünk azt sem feltétlenül szeretné délután öttől este tízig hallgatni, milyen idegesítő a szemben lévő asztalnál ülő kolléga folyamatos duruzsolása. Csak azt kell elmondani, ami lényeges – senki sem szereti magára venni más minden nyűgjét, még akkor sem, ha egyébként szereti. Arról nem is beszélve, hogy sem a nők, sem a férfiak nem állhatják az állandóan mindenen siránkozókat.
3. Elkötelezettségi problémák
Egy idő után sok kapcsolat elér egy bizonyos szintet – ez az a pont, ahonnan már komolynak tekintjük a dolgot, vagy más szóval elkötelezzük magunkat. Sokak számára ez ijesztő lehet, és nem kívánatos kötöttségeket jelképez már maga a szó is. Pedig kapcsolatban élni nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve minden csakis életünk párjáról szólhat, és nélküle levegőt sem vehetünk. Ugyanakkor az is tény, hogy minden kapcsolat sok befektetett energiát és kemény munkát kíván meg a felektől. Ez főleg azután lehet nehéz, amikor a viszony már némiképp megszokottá vált – ami általában egy-másfél év után következik be. Ilyenkor néha bizony tudatosan is tenni kell azért, hogy tápláljuk a lángot, ellenkező esetben, a kezdeti láz tovatűntével bizony illékonynak bizonyulhat maga a kapcsolat is. A másik oldalról pedig: ha partnerünk fél a kötöttségektől, tartsuk tiszteletben ezt is, még ha nem is egyszerű. Ez egyszerűen szólva annyit jelent, hogy ne erőszakoskodjunk vele, és haladjunk lépésről lépésre.
4. Kedvezőtlen családi háttér
Partnerünk családját akkor is szeretnünk kell – vagy legalábbis el kell ezt játszanunk –, ha legszívesebben páros lábbal rúgnánk ki őket otthonunkból az egyetlen fiacskájáért aggódó, akadékoskodó és mindig mindent jobban tudó anyóstól kezdve a léhűtő testvéren át az ostoba vicceket sütögető, részeges apósig. Ha azonban hosszú kapcsolatot akarunk, meg kell tanulnunk jó politikusnak lenni ezen a téren, amennyiben ugyanis rossz viszonyt ápolunk párunk szüleivel, az a mi kapcsolatunkat is törvényszerűen meg fogja mérgezni. Ez alól nincs kibúvó, meg kell tanulnunk együtt létezni a másik családjával. Ha kilátástalannak érzi a dolgot, fogja fel úgy, mint egy munkahelyi feladatot, és viselkedjen úgy, mint a munkahelyén tenné azt idegenekkel – ott sem rendez jelenetet, ha valami nem tetszik, nem igaz? És főleg: tanuljon meg nevetni az idegtépő szituációkon.
5. Munkamánia
Napjainkban könnyű munkamániássá válni, hiszen a külvilág hihetetlen nyomást rak az emberekre, megélni pedig egyáltalán nem egyszerű. Ilyen körülmények között cseppet sem meglepő, ha valaki csak este nyolckor esik haza a munkából, és akkor is holtfáradtan, ám még súlyosabb a helyzet, amennyiben mindez súlyos egyéni karrierambíciókkal is párosul. Jegyezze meg: a munkamánia és a stabil párkapcsolat hosszabb távon nem férnek meg egymás mellett. Döntse el, mi a fontos, és tartson egyensúlyt. Nem kell mindenáron lemondania a karrierjéről, de ha sosem látják otthon, ne lepődjön meg, ha az egyik késő este üres lakásba tér haza, ahol csak egy szűkszavú búcsúcédula fogadja az asztalon!
