Az érintett nők hallucinációkat élnek át, depresszióba esnek vagy az elmezavar különféle formái lépnek fel, de a szakemberek nem veszik elég komolyan ezeket a tüneteket. Ráadásul egyelőre tabunak is számít annak vizsgálata, hogy a menstruáció és a pszichés betegségek között összefüggés lehet. A menstruációt kísérő lelki bajokat ugyanis hagyományosan mellékes dolognak tartják az orvosi gyakorlatban. Dr. Panay ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a nőkben végbemenő hormonális változások sebezhetővé teszik őket. Ennek testi és pszichés tünetei lehetnek. A pszichés tünetek közé tartozik a hangulat megváltozása, az ingerlékenység, az önbizalom csökkenése vagy elvesztése, mindez pedig kihat a nő általános közérzetére és környezetére. A nők 5-10 százalékát érintik ezek a kóros elváltozások, ami azt jelenti, hogy Nagy-Britanniában körülbelül egy millióan lehetnek, akik szenvednek tőlük. Feltehető, hogy más országokban hasonló az arány. Annak ellenére, hogy elég elterjedt betegségről van szó, tudományos körökben ritkán vitatják meg. Az orvostanhallgatók jóformán egyáltalán nem tanulnak róla, a tudományos kutatások pedig csak elvétve foglalkoznak vele. Dr. Panay szerint a menstruáló nőket gyakorlatilag cserbenhagyják, hogy nem figyelnek rájuk kellőképpen, és az előítéletek miatt tabuként kezelik a pszichés bajaikat.  

Sarah Bannister tünetei pubertás korában jelentkeztek először. Ezt mondta a betegségéről: „14 éves voltam, amikor menstruálni kezdtem. A tanáraim azt vették észre, hogy másképpen viselkedem. Néha túl hangos, máskor csendes voltam, egyszer kirobbanóan vidámnak, másszor teljesen letörtnek láttak. Ez egy hétig tartott, utána három hétig rendben voltam. Néhány hónapra rá rosszabbodott az állapotom. Az elmezavar tünetei jelentkeztek; olyan dolgok kezdtem látni, amelyek a valóságban nem léteztek. Ekkor kórházba kerültem.” 

Sarah Bannister hormonális kezelést kapott, amitől javult az állapota. Hálás a családjának, amely támogatta és olyan nőgyógyászra bízták, aki felismerte a baját.

Independent