Cselekedetére nem elegendő magyarázat, hogy szimplán terrorista volt. Egy tanulmányban arra jutottak, hogy „narcisztikus dekompenzációban” szenvedett, amely kiváltotta benne azt a küldetéstudatot, hogy személyes és politikai háborút folytasson. „Narcisztikus dekompenzációról” akkor beszélünk, amikor a narcisztikus személy világát súlyos sérelem éri, amely rombolja az önbizalmat. A trauma különféle formákban nyilvánulhat meg. Például úgy, hogy embertársai kizárják köreikből, és partvonalra kerül.  A következő lépcső, hogy maga a személy is elhatárolódik a közösség gondolkodásától, ami paranoiás rendellenességhez vezethet. 

Breivik esetében arról lehet szó, hogy a „narcisztikus rendellenessége” Asperger szindrómával társult, noha az utóbbit nem diagnosztizálták nála. A két elváltozás együttes megjelenése különösen veszélyes kombináció: a személynél ebben az esetben jócskán megnő a kockázat, hogy szélsőségesen erőszakos cselekményre ragadtassa magát. A pszichiáterek úgy látják, hogy Breiviknél az Asperger szindróma megjelenése adhatta meg a végső lökést, hogy az erőszak útjára lépjen.
 
Arról keveset lehet tudni, hogy egy potenciális tömeggyilkosnál milyen előjelek figyelhetőek meg még a vérengzése előtt, noha utólag aránylag jól nyomon követhetőek a lépései. Az mindenesetre látszik, hogy az erőszak felé vezető út a felhalmozott sérelmekkel kezdődik, majd Breiviknél ezt követte az gondolata, hogy „Európát meg kell menteni a terroristáktól”. Utána arra a következtetésre jutott, hogy az erőszak az egyetlen lehetséges út a probléma megoldására. Az elkövető alaposan felkészült a tettére, előre megtervezte cselekedete végrehajtását. A nárcizmus azonban potenciálisan magában rejti, hogy hibák sorozatát kövesse el. Breivik például GPS-t használt útvonala megtervezésekor, amivel saját későbbi lebukását segítette elő. Nárcisztikus vonások figyelhetők meg abban is, ahogyan Utoya szigetén halomra lőtte a táborozó diákokat.

A magamutogatás, a látványosságra való törekvés a nárcisztikus ember vonásai. Egy németországi hasonló eseteket elemző tanulmányban arra világítanak rá, hogy négy iskolai lövöldözőből háromnál volt kimutatható a narcisztikus jellemvonás. Végkövetkeztetésként pedig az vonható le, hogy a nárcisztikus pszichés rendellenesség jóval nagyobb arányban figyelhető meg az iskolai lövöldözők esetében, mint a lakosság átlagában, tehát rizikó tényezőként mindenképpen számolni kell vele.           


Independent