Előadásaiban arra kereste a választ, hogyan lehet gátat vetni a halasztásoknak, és milyen károkkal jár az örökös késlekedés. Arra jutott, hogy a diákjainak előmenetele látta ennek a kárát, de rossz hatással van a mentális és fizikai egészségre is. Különbséget tett aközött, hogy valaki szándékosan napol el egy ügy elintézését, vagy arról volt szó, hogy az illető képtelen kontrollálni az érzelmeit. Jelen esetben az utóbbi okoz bajokat.

„Amikor elhalasztunk valamit, úgy próbáljuk fenntartani magunkban az elégedettséget, hogy elkerülünk egy kellemetlen érzést” – fogalmazott.

„Ez olyasfajta stratégia, hogy a rövid távú örömszerzés érdekében megfeledkezünk a gondokról.”

A halogatás taktikája főként azoknál az embereknél figyelhető meg, akik hajlamosak a perfekcionizmusra, mások elvárásainak akarnak megfelelni, és félnek a sikertelenségtől. A fiatalok jobban érintettek, mert érzelmeiket még kevésbé tudják ellenőrzésük alatt tartani. Léteznek azonban megoldások, amelyekkel leküzdhető a folytonos halogatás.

Egy meditációs technika arról szól, hogy koncentráljunk a cél jelentőségére és vegyünk erőt magunkon a kezdésre. Racionálisan gondoljuk át a tennivalókat és tervezzük meg a szükséges lépéseket. Sokszor az a baj, hogy a kitűzött cél túlságosan nagy és homályos, ehelyett érdemes világosabb és elérhetőbb tervet megfogalmazni. Ne büntessük meg magunkat azért, mert nem sikerül egyből a tervünk; adjunk magunknak esélyt, hogy pótoljuk a teendőket. A pozitív hozzáállás mindenképpen segít.


BBC