Mit sportoljon gyermekünk?

2011.09.05. - Írta: dr. Apor Péter, sportorvos

Mit sportoljon gyermekünk?

Egyáltalán: sportoljon-e? Hiszen az iskolai feladatoknak is nehezen tesz eleget, hiszen a számítógép teljesen leköti (játékprogramok futtatásával!), hiszen messze van az uszoda, hiszen amúgy is játszanak, bicikliznek eleget az udvarban, hiszen van heti 2-3 testnevelési óra az iskolában, hiszen a nyelvtanulás, a zenetanulás mellett erre nincs idő ..., és sorolhatnánk a kifogásokat, a mentegetődzéseket, amelyek azonban nem mentségek.

A „sportolás” fogalom nemcsak a kiemelkedő teljesítményekre törekvő versenysportot takarja. Kiemelkedő teljesítményhez kiemelkedő tehetség, elhivatott szorgalom, jól képzettség és szerencse kell. Az egészség megszerzéséért és élethossziglani fenntartásáért sokkal kevesebb: heti 5-6 órányi, olyan intenzitású testmozgás kell, amelyik meglihegtet, s ha nem vetkőzünk neki, megizzaszt. Persze a több, az erősebb még jobb, de ennyi elegendő a közepes fittség eléréséhez és megtartásához.

Hetente ötször egy óra sportolás? Kinek van erre ideje?

Gondolkozzunk és számoljunk egy kicsit! Van heti két testnevelés óra, ennek 45 percéből kb. 20-25 perc az, amelyikben teljesülnek a testmozgás fenti kritériumai. Húha, még legalább hatszor ennyi kellene! Megoldható-e, hogy iskolába jövet-menet gyalog, vagy biciklivel járjunk? (Heti fél-egy óra) Ugye a hétvége sem telhet el – lehetőleg szabadban, tiszta levegőn – gyalogtúra, gombales, biciklitúra, szánkózás, családi sportvetélkedő, mezőgazdasági vagy építő „tevékenység” nélkül (1-2 óra)? És hétközben: bizonyára van délutáni sportkör, vagy „tömegsport” foglalkozás az iskolában, még ha a gyerek nem is a kedvenc sportját gyakorolhatja (1-2 óra).

Kedvenc sportunk?

Hát, ha van ilyen, az nagyszerű! Akad-e elérhető távolságban egy sportpálya, egy konditerem, egy iskola, egy közösségi ház, egy templomudvar, ahol ezt űzhetném hetente legalább két-három edzésen?
De térjünk vissza a hétköznapok realitásaihoz. Otthon a teraszon, a garázsban néhány súlyzóval, gumikötéllel, vagy nyúlékony szalaggal, seprűnyéllel felszerelkezve kitűnő, úgynevezett köredzést tudok magamnak kifejleszteni. A kifejezés a konditeremből származik, ahol „körbejárom” a gépet, a termet, mindegyik mozgáslehetőséget 10-15-ször ismétlek. Feladat a fekvőtámasz, a guggolás, a felugrás..., stb. is, amelyekhez eszközökre sincs szükségem, csak két négyzetméternyi területre. Amely lehet akár a park, a játszótér széle is. Ha ezeket a mozgás feladatokat 20-30 percig végzem megállás nélkül, lihegve, verejtékezve, az egészség szempontjából közel annyi jó tettem magamnak, mintha kocogtam volna. Lendületes gyaloglás, kocogás, futás ... „a láb mindig kéznél van” – mondta Peterdi Pál. Futni az tud, aki legalább 20 percig képes ezt végezni megállás nélkül. Bármilyen lassan is. Ha nem szoktunk hozzá, hamarabb elfulladunk, a lábunk, a csípőnk „elfárad”. A szoktatás nagyon gyors fejlődést hoz: sikerélményt. Akárcsak az úszás. De ott is számolni kell a megtett uszodahosszakat, métereket: legalább egy kilométert, legalább harminc percet ússzunk. Ússzunk, ne csak szaunázzunk.

Tud­ják, mi a leg­jobb az egész­ben?

Az, hogy uralmunk alá hajtottuk a lustaságunkat, hogy a gyorsan pergő időt megfogtuk és hasznunkra fordítottuk. Fogadják meg a következő tanácsokat:

  • „Gyakrabban fázik meg a gyerek, ha kiizzad a szaladgálásban.” – hallani gyakorta. Nem az izzadás a baj, hanem ha ráhűl a ruha. A testmozgás kezdetén fokozatosan nyitom a cipzárt, vetem le a ruharétegeket, a mozgást pedig a meleg öltözőben alsónemű cserével, vagy a zuhany alatt fejezem be. A hajamat megszárítom mielőtt a hidegbe kimegyek, a nagykabátomat csak akkor veszem fel, amikor már kijöttem a szabadba.
  • Kiváló testmozgásra adnak alkalmat a már említett sportágakon kívül az önvédelmi sportok, a foci, a többi labdajátékban elvégzett edzés, a társas és egyéb tánc, a gyalog-, és kerékpáros túrázás. Szóval bármilyen mozgás, ha az lihegtet, megizzaszt, nagy izomcsoportjainkat sokoldalúan veszi igénybe.
  • A koraérett és az agresszív fiatal leginkább a küzdősportokban élheti ki magát és egyúttal megtanulja szabályozni energiáit. Aki nem kedveli a test-test elleni küzdelmet, annak számára a háló által elválasztott játéktér adhat játszási, vagy versengési alkalmat. A jó oktató minden sportágban törődik az „általános” képességek szintre hozásával és megtartásával, így például a pingpongozáshoz is hozzátartozik hetente néhány tartós futás az állóképesség ápolására, tornatermi edzések az erő fenntartására, valamint hajlékonysági és ügyességi gyakorlatok.
  • Ha a szülő nem akar versenyzőt neveltetni a gyermekéből, terelje át egy másik sportágra, amikor a heti edzésszám négy-ötnél tart. Minél több sportmozgást ismer meg, annál többől választhat felnőtt korában.
  • A „divatos” sportok gyakorlása többnyire költségesebb, kevésbé fejlesztik a szívet, tüdőt, érrendszert, mint a fáradságosabb állóképességi sportágak. Ám például a tenisz akár életre szóló társasági kapcsolatot jelent, hiszen a kor nem szab határt az űzhetőségének. A szorongás, a depresszió – ezek a gyakoriságuk folytán népbetegségnek számítanak! – társas környezetben sokkal könnyebben oldódik. Kiváló társ a ló! A gyógylovaglás idegenforgalmat is vonzó programmá válik.

Szakértőink

dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus



Bezár