De hogyan is jutunk el a reménytelenségből a boldogság tetőfokáig?

Számtalan tézis és tanulmány készült Elisabeth Kübler- Ross svájci származású pszichiáter modelljéből. A tanulmány szerint, ahhoz, hogy újra visszataláljunk önmagunkhoz, előbb át kell esnünk az úgynevezett gyász 5 fázisán. Vagyis a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és belenyugvás színterein. A gyásszal életünk során akkor is találkozunk, mikor egy kapcsolat ér véget és elszakadunk szerelmünktől. Az öt állomás közül egyik sem maradéktalanul kellemes. Azt hiszem közhellyé vált mára, hogy a szakításon túlesettek nagy része mentsvárként védelmezi volt kedvese lépését, miszerint valami külső ok és a belső bizonyosság hiánya késztette arra, hogy elhagyjon bennünket. Természetesen ezekkel a gondolatokkal csak ideig-óráig tudjuk megnyugtatni lelkünket bízva abban a lázálomban, hogy úgy is visszatér hozzánk. (ugyan ez meg is történhet!) Majd mindezen érzéseket váltja a düh, hisz be kell vallanunk magunknak, hogy hiúságunk komoly sebet szerzett az elkeseredett harcban. De ne gondoljunk arra, hogy bármit is elvesztettünk! Pont ellenkezőleg! Mennyi mindent nyertünk! Érzéseket, tapasztalatot, megismerést! De ilyenkor még meglehetősen labilis a lelkivilágunk. Míg egyszer erősnek és rendíthetetlennek véljük magunkat, ez az érzés egy pillanat alatt csap át a szerelemtől való megfosztottság magányos nihil állapotába. Ilyenkor alkudozunk. Teóriákat állítunk fel magunkban a boldog újraegyesülésről. Majd belátjuk, hogy régi hiedelmeink nem működnek már.

Mit tegyünk, mikor a régi kinőtt jelmezt le kéne vetnünk, de az új még csak születendőben van?

Ami már lejárt, túlélt, túlhaladott az nem csak, hogy kényelmetlen, nem is jó már. Úgy gondoljuk elég nekünk, hiszen eddig is „eltartottak” de miért elégednénk meg ezzel?
Mikor az ember le tudja magáról húzni régi, kinőtt jelmezét, akkor esik túl a depresszió –így a modell- legmélyebb és legmegrázóbb fázisán. A belenyugvás vagy ahogy tetszik tisztán látás az a lelki állapot, mikor már megérezzük a levegőben a jövő bíztató illatát. Elfogadjuk a helyzetet és nyitott szívvel, lélekkel kezdjük el új életünk, melyről még nem tudjuk merre visz minket. De ahhoz, hogy belevágjunk az ismeretlenbe, szükséges az az egetostromló bátorság, amivel még a lehetetlen is sikerülhet!

Ugyanis a fényben tisztán látszik mi az, ami összeillik és mi az, ami nem!