Ne féljünk feltenni a nehéz kérdéseket orvosainknak!

Randi O. története:

2017.02.20.

Ne féljünk feltenni a nehéz kérdéseket orvosainknak!

Elvittem a 79 éves édesapámat a sürgősségire, mert úgy tűnt számomra, hogy talán stroke-ja van. Nem tudta felemelni a jégkrémes tálkáját, a szája petyhüdt volt, és folyt belőle a nyál. 11 órányi várakozás után készítettek egy CT felvételt, és elhelyezték egy szobában. A diagnózis glioblasztóma, ami az agytumor egy fajtája.

Ültem a kórházi ágy szélén, amikor azt mondta nekem, hogy a prognózissal kapcsolatos összes tényt tudni szeretné, segítsek ebben neki. Édesanyám tartotta a kezét, és küszködött könnyeinek elrejtésével, míg én kábultan bámultam őket. A mobilom csörgött, visszahozott a valóságba. A menedzserem volt. Ő – aki szintén keresztülment már különböző egészségügyi problémákon – adta nekem a legjobb tanácsot:

„Randi, az orvosok csak azokat a kérdéseidet válaszolják meg, amiket felteszel. Nem fognak több információt adni annál, amit kérsz. Ne félj feltenni a nehéz kérdéseket!”

Miközben telefonáltam, egy fiatal rezidens sebész jött be apámhoz, és elmondta neki, hogy másnapra agyműtétre írják ki. Úgy gondoltam, a képzettségéből kifolyólag a legjobb megoldást javasolja, máskülönben miért nem beszél az egyéb lehetőségekről?

Apám egész nap azt mondogatta, hogy ő a legkevésbé invazív eljárást szeretné, nem akar kemoterápiát, sugárkezelést. Mindenkinek ezt hajtogatta, aki meghallgatta, de úgy tűnt, senki nem figyel rá igazán, beleértve engem is. Végül megkérdezte: „Kiderítenéd kérlek, mivel jár a műtét?”

Fogtam egy zsebkendőt, és kimentem a folyosóra. Apám kórházi szobájának ajtaját becsaptam, és a folyosó falához dőltem, hogy valami támaszt adjon nekem. Akkor kiböktem az orvosnak: „Milyen sokáig fog élni az apám műtéttel és a nélkül?”

„Műtét nélkül nyolc hétig, műtéttel nyolc hónapig.” – kaptam meg a választ.

Aztán folytatta: „Van esélye annak, hogy a műtétet követően az egyik oldala lebénul. Gondjai lehetnek a beszéddel. Talán nem fogja látni a színeket. Szüksége lesz kemoterápiára és sugárkezelésre. Hazamehet a családdal, így tudják majd otthon ápolni.”

Ez pontosan az volt, amit az apám el akart kerülni. Miért ütemezték be a műtétet anélkül, hogy meghallgatták volna őt?

Azzal, hogy megkérdeztem, amit a legtöbben nagyon nehezen teszünk meg, megkaptam a fájó információkat: nyolc hét versus nyolc hónap. „Tehát műtét nélkül hazamehet, nem lesz több fájdalma, találkozhat a barátaival, és lassan le fog épülni. Végül el fog aludni, és nem ébred fel többé. Műtéttel akár zöldség is lehet (csúnya kifejezés), talán nem lesz az. Minden bizonnyal fájdalmai lesznek, ápolást igényel majd, és mindezt holnaptól?”

„Igen, de ne feledje, lesz ideje egy utolsó hajóútra” – mondta a doktor. Az utolsó hajóút kifejezés visszhangzott a fejemben. Az apámnak valóban ennyi fájdalommal kellene az utolsó hajóútjára mennie? Abban a néhány percben, amit az orvos az apámmal töltött, nyilván nem ismerte meg őt. A hadsereg után az apám soha többé nem akart hajóra szállni.

Apámat hazavittük. Az elején teljesen mobilis volt. Meghívta a barátait és a rokonait, egész hétvégéket töltöttünk a régi fotóalbumok nézegetése közben nevetéssel. Volt ideje és kapacitása, hogy az összes bölcsességét átadja nekem.

Teltek a napok, és egyszer csak nem tudta mozgatni a lábait. Segítségre volt szüksége a vizeletürítéshez. 24 órás felügyeletet igényelt. A férjem, édesanyám és én felváltva ápoltuk. Egészen addig otthon tartottuk, míg képesek voltunk gondoskodni róla, azután pedig minden nap látogattuk a szociális otthonban.

Az ötödik napon, már közel volt a véghez, de még mindig nem voltak fájdalmai. Anya és én eldöntöttük, hogy nem hagyjuk ott. A szobájában ültünk, magazinokat olvastunk és beszélgettünk, néha a múlt felidézése nevetésre ösztönzött minket. Egyszer az apámra néztem, és egy halvány mosolyt véltem felfedezni az arcán. Vett egy utolsó mély lélegzetet, anya és én megpusziltuk, és elmondtuk neki, hogy szeretjük. Ahogy végleg elköszöntünk egymástól, hálával teli fáradságot éreztem. Az apám élt és meghalt, fájdalom nélkül, de teljes méltósággal.


Forrás: http://consumerhealthchoices.org


Hozzászólások Szóljon hozzá!

Ellenőrző kód
Kérjük gépelje be a képen látható karaktereket! *

Bejelentkezés



Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Szakértőink

dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász




Szerelmes gondolatok

Milyen gyakran mondja el kedvesének, hogy szereti?






Horoszkóp

Horoszkóp Kos Horoszkóp Bika Horoszkóp Ikrek Horoszkóp Rák
Horoszkóp Oroszlán Horoszkóp Szűz Horoszkóp Mérleg Horoszkóp Skorpió
Horoszkóp Nyilas Horoszkóp Bak Horoszkóp Vízöntő Horoszkóp Halak
Bezár