A leggyakoribb sportsérülések a térdet érintik, legyen szó akár futásról, akár fociról, akár küzdősportokról, akár valami másról: a tipikus eset, amikor a talp a talajon marad, a test pedig fordul, így az ízület alaposan megcsavarodik. Ez a roppant kellemetlen, rendszerint reccsenéssel járó trauma minden esetben éles fájdalommal jár – ám kívülről nem nagyon lehet megállapítani, pontosan mi is sérült meg.
Minél idősebb, annál veszélyeztetettebb
Ha elmúltunk nagyjából huszonöt évesek, hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy a testünk már nem képes úgy reagálni a terhelésre, mint annak előtte. Ez nem azt jelenti, hogy aki elérte ezt a kort, az öreg, de az izmok, az ízületek, az inak igenis fokozott bemelegítést igényelnek edzésmunka előtt, utána pedig alapos nyújtásra is szükség van. Aki ezeket elmismásolja, nem veszi elég komolyan vagy adott esetben teljesen kihagyja, számíthat rá, hogy előbb-utóbb megjárja. Az évek múltával nő az esély a térdízület károsodására is, hiszen a térdünket folyamatosan használjuk, nemcsak akkor, ha futunk vagy edzünk. Ha pedig a károsodási folyamat egyszer elindult – márpedig ne legyenek illúzióink: a fokozott használattól mindenképpen elindul, csak az a kérdés, mikor és milyen mértékben –, az kihat a térd többi részére, hiszen a sajgó, megváltozott ízületet eleve másképp terheli az ember, még akkor is, ha ez fel sem tűnik neki. Porckopás, porcsérülés esetében például mindez egyértelmű, hiszen a porcnak éppen az a funkciója, hogy csökkentse az ízületi terhelést. Ha pedig erre nem képes, azt a gazdája mindenképpen érezni fogja.
Hasonló tünetek, rosszul használt fogalmak
Akár a szalagok, akár a porc sérül, a tünetek hasonlóak: hirtelen és roppant intenzív fájdalom lép fel, amely olyan erős, hogy akár émelygést, rosszullétet, hányást is okozhat. A térd akár percek alatt is ijesztően fel tud dagadni: a sérülés jellegétől függ, hogy vér vagy ízületi folyadék kerül ilyenkor oda: a szalagsérüléseknél előbbi, a porcbántalmaknál utóbbi a jellemző. A beteg nem tudja megfelelően mozgatni, kinyújtani vagy hajlítani a lábát, néha már ráállni is elviselhetetlen kínokkal jár. A sérülések emellett gyakran kombináltan keletkeznek. A rándulás és a ficam ezektől némiképp eltér: a rándulás esetében arról van szó, hogy egy rossz mozdulat következtében a csontvégek elmozdulnak, és felsértik az ízületi tokot vagy a szalagokat. Ez is roppant fájdalmas lehet, sőt, dagadással is járhat. A ficam esetében a kimozdult csontvég rögzül is a rossz helyen – ez akár ijesztő kinézetet is kölcsönözhet a térdünknek, és pokolian fájdalmas. Vagyis – noha a köznyelv szinonimaként emlegeti a ficamot és a rándulást – valójában távolról sem ugyanarról van szó.
Mi a megoldás?
Ha megrándult a térdünk, pihentetni és borogatni kell, idővel magától is megoldódik a probléma. Ficam esetében vissza kell állítani az eredeti állapotot, amihez feltétlenül orvosi segítségre van szükség. Porc- vagy szalagsérülés esetében már inkább műtétet szoktak javasolni, bár előbbi esetben erre nem feltétlenül van mindig szükség. Az azonban fontos, hogy minden komolyabb sérülés után ajánlott gyógytornára menni, és a környező izomzat megerősítése is elkerülhetetlen. És ne hallgassunk azokra, akik a szakorvosi javaslatokkal szemben azt mondják, ne műttessük meg a térdünket, mert úgysem lesz már az igazi: a mai fejlettség mellett egy-egy ilyen műtét a megfelelő rehabilitáció mellett igenis jelentős javulást hozhat, és ha száz százalékosan nem is lesz már olyan egészséges a végtag, mint előtte, azért meg lehet közelíteni ezt az eredményt.
