A külhoni gyártók természetesen ünnepi csokoládék és desszertek garmadájával árasztják el vásárlóközönségüket, rénszarvassal díszített csokoládétáblával például, mely üdvözlőlapul szolgálhat, vagy épp karácsonyi matrjoskababával. Fára aggatható édességekből sincs hiány: csillogó alufólia-ruhába öltöztetett angyalarcú kisleányok, mindenféle rendű és rangú mikulások, hóemberek, selymes fényű, málnaszín csíkokkal borított gyermekálom-nyalókák várják, hogy a karácsonyfák ékességei lehessenek – de szaloncukor, az nincs.
Nem úgy, mint nálunk. A díszes csemege a kiegyezés körüli időkben indult hódító útjára. Akkoriban neves cukrászatok készítették, minden bizonnyal főúri, nagypolgári családok számára. A cukrászok a formákat rizsliszttel szórták be, majd belecsorgatták a még folyékony masszát. Dermesztés után következett a csomagolás. A gépet, az úgynevezett „ricselőt”, mely a szaloncukor selyempapírját egyetlen mozdulattal volt képes kirojtozni, az inasok kezelték, majd ők is szállították házhoz a Jókai által még „szalonczukkedli”-nek nevezett karácsonyfadíszt.
Azok sem maradtak feltétlenül szaloncukor nélkül, akik nem engedhették meg maguknak azt a fényűzést, hogy Kuglernél vagy Ruszwurmnál vásároljanak – egy, az ezernyolcszázas évek végéről maradt szakácskönyv például tizenhétféle szaloncukor leírásával segítette a merészebb háziasszonyokat.
Az ipar egy idő után természetesen „czukkedli”-fronton is átvette a hatalmat, ráadásul nem is csak egyszer: az ezredfordulón szinte már rá sem lehetett ismerni a nem is olyan rég még selyempapírba meg hópelyhes aranysztaniolba burkolt zselés szalonra. Napjainkban szerencsére kezdenek újjáéledni a kézműves-hagyományok, és e megújhodás, úgy tűnik, jótékony hatással van „nemzeti kincsünkre”, a szaloncukorra is.

Szaloncukor ma

Idén honfitársaink szaloncukor-vásárlásaikkal nagyságrendileg hat milliárd forintos forgalomnövekedést idéznek majd elő az édesség-piacon. Ez nagyjából öt tonna megvásárolt szaloncukrot jelent, családonként átlagosan másfél kilót.
Ami az ízpreferenciákat illeti, láthatólag még mindig nem tudunk elszakadni a zseléstől, bár sokunk szívesen fogyasztja a vajkaramellás, marcipános és kókuszos változatokat is.
A valóban csemege számba menő szaloncukrok fogyasztásának leginkább pénztárcánk szabhat határt: egy kiló különleges, úgynevezett prémium szaloncukor kilónkénti ára közel négyszerese egy felsőközép-vagy középkategóriás termékének. A fogyasztóvédők kóstoltatásos tesztjén mindkét csoport kitűnően vagy egész jól szerepelt – az olcsóbb és legolcsóbb termékek azonban nem kaptak túl bíztató kritikát…