1) Intenzív hormonális hatás
Paradoxon paradoxon hátán: a kezünkben tartunk egy különös kinézetű kis csomagot, aki furcsa hangokat és szagokat bocsát ki magából. Nemhogy beszélni nem képes, de még egy kávét sem tudunk tőle inni – pedig nagy szükségünk lenne rá, hiszen az alvás is elképesztő luxusnak tűnik. Ennek ellenére akármikor vesszük oda magunkhoz, elönt minket a feltétlen imádat és rajongás, ami szoptatáskor csak még intenzívebb. Minderre persze a rideg tudományos magyarázat is megvan: a háttérben az oxitocin nevű hormon áll, amely a tejtermelődésben és annak megfelelő helyre jutásában is alapvető szerepet játszik – és nem mellesleg ugyanazt a kémiai reakciót eredményezi az agyban, mint például a szerelem.
Emellett a szoptatás hatása aluszékonyság is lehet (azt most tegyük félre, hogy a baba mellett ezt gyakran lehetetlen kiélni): ez ugyanaz a típusú fáradtság, amely például egy nagy lakoma után vesz rajtunk erőt, és jellemzően az ünnepek időszakában terít le rengeteg embert a lábáról. Lehet, hogy egyébként energikusnak érezzük magunkat, de ha leülünk szoptatni, utána teljesen elfáradunk – ez is hormonális folyamat, nem lehet vele mit kezdeni. Ne féljünk kihasználni a lehetőséget – üljünk olyan helyre, ahol a baba nem tud leesni, és próbáljunk meg szunyókálni mi is, miközben eszik. Ezek a félálomban töltött percek pihentetőbbek tudnak lenni, mint hinnénk!
A szoptatás természetesen nem kizárólag pozitív hormonális folyamatokat eredményez: számos anyuka kellemetlenségekre, gyengeségre, izzadásra, furcsán melankolikus hangulatra panaszkodik a baba etetése előtt, közben és után. Ezek a nehézségek ugyanakkor szerencsére átmenetinek szoktak bizonyulni, és általában pozitívabb érzések veszik át a helyüket.
2) A szoptatással sokan még fogyni is tudnak
Ahogy a törékeny újszülött fokozatosan vasgyúróvá fejlődik, sok anyuka azon veheti észre magát, hogy az ő tömegük csökken, a várandósság alatt felszedett kilók szépen „leugranak”. Ennek magyarázata viszonylag triviális: az anyatej igen magas zsír- és kalóriatartalmú tápanyag, amit a baba az anyukától vesz át, vagyis – nagyon leegyszerűsítve – „leszívja” belőle ezeket a kalóriákat. Ez ugyanakkor – meglehetősen inkorrekt módon – sajnos nem működik mindenkinél, ami komoly frusztrációhoz vezethet: az arány nagyjából 60-40 százalék azok javára, akik fogynak a szoptatással. Ugyan a kutatások e tárgykörben még nem vezettek maradéktalanul igazolható eredményhez, több szakember is azt feltételezi, hogy az eltérések hátterében a genetikai adottságok mellett mentális tényezők is meghúzódhatnak. Ezek felderítése a következő évek feladata lesz.
3) A szivárgás természetes
Vannak anyukák, akik arról számolnak be, hogy egészen megdöbbentő helyzetekben indult be a tejelválasztásuk: egy természefilm közben, ahol kisállatokat mutattak az édesanyjukkal, netán más gyerekek megpillantása alkalmával. Nem kell aggódni: itt ismét az oxitocin a ludas, a szervezetünk ugyanis abból indul ki, hogy inkább legyen több tejünk, mint nem elegendő mértékű. A pólón, blúzon megjelenő nedves foltok persze kényelmetlenek lehetnek néha, de gondoljunk arra: a természet így gondoskodik arról, hogy gyermekünknek mindig legyen elég tápláléka. Nem kevés nő még azután is szivárgással szembesül, hogy megtörtént a kicsi elválasztása, vagyis elvileg már senkinek sem lenne szüksége az anyatejre – akár ezután egy évvel is megtörténhet a csoda. Ez is csak arra inthet minket, hogy sose becsüljük alá a hormonok hatalmát!
4) Korántsem szimmetrikus
Nemcsak a képzeletünk játszik velünk, ha azt gondoljuk, hogy az egyik mellünkből jóval több tej jön, mint a másikból: az emberi szervezet nem teljesen szimmetrikus, és éppúgy, ahogy az egyik lábunk is lehet nagyobb a másiknál, úgy lehet kevesebb tejcsatorna az egyik mellben, mint a másikban. Ha pedig nincs így, akkor is eredményezhet egyfajta „féloldalasságot”, ha a kisbaba az egyik mellből jobban szeret táplálkozni, hiszen a többet stimulált forrás több tejet produkál majd. Ez valószínűleg tartós változásokat is hoz egyébként, és könnyen lehet, hogy a következő csecsemőnél már eleve erősebb lesz az aszimmetria az elejétől fogva.
5) Komplett menü
Ugye, milyen szépen hangzana, ha minden alkalommal, amikor megéhezünk, mindig olyan étkezésben lehetne részünk, ami tökéletesen kielégíti a szükségleteinket minden értelemben? Jó hírünk van: a babák ebben a kivételes helyzetben töltik mindennapjaikat, az anyatej ugyanis komplett menüsornak tekinthető, igazi lucullusi lakomának. A csecsemő számára konkrétan olyan a helyzet, mintha végigenne több fogást is: először vizesebb, „szomjoltó” anyatejhez jut, majd ahogy halad előre a táplálkozás, úgy veszi át ennek helyét a zsírosabb, majd a legvégén a krémesebb állagú nedű. Emellett az anyatej összetétele sem állandó, rendszerint például több található benne olyan antitestből, amilyenből a babának éppen többre van szüksége az adott pillanatban. Többek között ez az oka annak, hogy az anyatejes táplálás a betegségekkel szemben is ellenállóbbá teszi a babákat. Emellett pedig természetesen a reggeli anyatej nem pontosan ugyanolyan, mint az esti. Ennyit arról, hogy a szoptatott csecsemők nem táplálkoznak változatosan…
