Utólag mindenképpen pozitívnak gondolom, hogy elindultam, biztosan bánnám, ha kihagytam volna a lehetőséget. Nemcsak szakmailag fejlődtem rengeteget, hanem emberileg is sokat épültem a műsor alatt. Olyan helyzetekbe „kényszerültem” bele, amilyenekbe egyébként biztosan nem kerültem volna. És persze rengeteg embert is megismertem a verseny ideje alatt. Köztük is sok olyan akad, akikkel egyébként nem találkoztunk volna, hiszen annyira mást hoztunk magunkkal. Andika például a legjobb barátnőm lett, és biztos vagyok abban is, hogy mindenkivel megmarad a kapcsolat a jövőben is. A zsűritagok közül Bereczki Zoltántól kaptam rengeteg segítséget, ami növelte az önbizalmamat, a színpadi szabadságomat. Összességében a zsűri és a külső visszajelzések alapján is sok kérdésemre kaptam választ – olyan válaszok ezek, amiket én is régóta kerestem saját magamban.

 

 

Tény, hogy nincs elég hely, hiszen kicsi a piac. Úgy gondolom, alapvetően az utómunkán, az utógondozáson múlik a legtöbb: sok áll a menedzseren, a jó kiadón, és persze az előadó viselkedésén, illetve azon, miként tud élni a lehetőséggel. Sokan elhiszik, hogy a pörgés örökké tart, pedig nem. De ennek ellenére úgy látom, ezen a pályán csakis úgy maradhat meg tartósan az ember, ha eltökélt és nem pesszimista. Arra azonban gondolni kell, hogy más vonalon is el tudj majd indulni, ha úgy alakul.

 

 

Egyébként is igyekeztem mindig odafigyelni az egészségemre. A futás az a mozgásfajta, ami leginkább bejön és kikapcsol. Évekkel ezelőtt volt egy nagyobb életmódváltásom, azóta futok rendszeresen. Szellemileg és fizikailag egyaránt jó terhelést jelent számomra, természetesen pozitív értelemben.

 

 

Jó pár kiló felesleg! Volt rajtam úgy plusz tíz kiló… Érdekes ez az egész egyébként, mert 18 éves koromig egyáltalán nem voltam hízékony, utána azonban már minden meglátszott rajtam: egy karácsony alkalmával simán felszedtem három-négy kilót, szóval oda kell figyelnem. Persze én is kipróbáltam számos nem működő diétát, amikkel lehet, hogy rövid távon le tudtam adni mondjuk hét kilót, ez azonban mindig visszajött. Szerencsére a menedzserem is fitneszkörökben mozog, de én magam is nagyon odafigyelek az étkezésre. Így aztán most már bármit „bűnözöm”, nem látszik meg olyan nagyon, legyen szó akár csokiról, akár fehér lisztről.

 

Igyekszem heti három-négy alkalommal kijutni a Margitszigetre, de csak ha nem nagyon hideg az idő, ugyanis féltem a hangomat. Még túl hideget sem iszom, méghozzá ugyanezért. Igyekszem két körös átlagot futni, ami nagyjából 11 kilométert jelent. Amikor legelőször mentem ki futni, nagyjából kétszáz méter után már összeszakadtam, de idővel hozzászokik az ember. Szeptemberben már lefutottam egy félmaratont is, és emberfeletti erőt adott, miután sikerült. Úgy éreztem, innentől kezdve nincs lehetetlen.

 

 

Nagyon sok fehérjét veszek magamhoz főleg az edzés, a mozgás miatt: a csirkét és a fehér húsokat részesítem előnyben rengeteg zöldséggel. Még rágcsálni is felszeletelt répát szoktam napközben.

 

 

A hangnak elsősorban a cigaretta árt. Volt, hogy én is cigiztem, ilyenkor azonban hajnali háromra általában elment a hangom, ami ugye alapból mély, én pedig még jobban berekedtem… A toroknak az alkohol sem tesz jót, bár a jó hazai borokat egyébként nagyon szeretem. A partiéletmód ugyanakkor nem jellemző rám. Eleinte a Megasztár-házban is nagy terveket szőttünk arról, hogyan zenélünk és beszélgetünk majd át minden éjszakát, aztán a második-harmadik héten már mindenki aludt este tizenegykor… Sok közös jelenésünk lesz a nyáron is, majd meglátjuk, mennyi buli fér bele. Rengeteg enegiát adunk át egymásnak ilyenkor.

 

 

Már tervezzük a jövőt: megyek stúdióba felvenni egy saját dalt, de például a szinkronszínészet is érdekel. Olyannyira, hogy már lépéseket is tettem ezügyben. Mindenesetre most rengeteg megkeresés érkezik, én pedig nagyon szeretnék az énekléssel foglalkozni hosszabb távon is.