Akár tetszik, akár nem, a legtöbb felnőtt számára általában akkor jön el a szeretkezés ideje, amikor már hullafáradtak. Mindez természetesen az élmény minőségét, tartalmát és hőfokát is nagyban befolyásolja: az emberek többsége az elsődleges idejükben még fontosabb dolgokkal foglalatoskodik (a gyerekekkel, a munkával és így tovább), vagy inkább megpróbálnak kikapcsolódni: bekapcsolják a tévét, leülnek az internet elé, elmennek valahová, és így tovább.

 

Az energiamentesség a hétköznapi szex egyik olyan velejárója, amit szinte mindenki utál és kényelmetlennek tart. Ennek ellenére valami miatt azt hisszük, hogy a legtöbbször a szexnek akkor KELL megtörténnie, amikor nem vagyunk éppen a legjobb formánkban, és közben át sem gondoljuk, hosszabb távon milyen hatást gyakorolhat mindez a szexuális életünkre. Pontosan ez vezet ugyanis oda, hogy a szex rutinná válik, amire nem fordítunk túl sok energiát: eközben az együttlétekből kiveszik a játékosság, a kiszámíthatatlanság, és már egy síkosító használata vagy egy egyszerű szerepjáték is túl bonyolultnak tűnik majd. Nézzünk mélyen magunkba: valóban a kommunikáció-, nevetés- és mosolymentes, állandóan ismétlődő figurákból álló szex a normális?

 

Ha úgy gondoljuk, nem, ideje változtatnunk a dolgokon, és ennek semmi köze a szexuális képességek fejlesztéséhez vagy ahhoz, betéve tudjuk-e a Kámaszútra és az Illatos kert összes pozitúráját, trükkjét és fogását. Ahogy az életben gyakorlatilag minden más is, úgy a szex is elsősorban agyban dől el: úgy is fogalmazhatunk, nagymértékben szexuális intelligencia kérdése, képesek vagyunk-e felülkerekedni az említett mindennapos berögződéseken, és kiszakadni az ágyban megszokott mókuskerékből. Mindenek előtt azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy nekünk sem jó, ha így alakulnak a dolgok a hálószobában: mire a fent említett rutinok berögzülnek, az emberek többsége eljut addig, hogy már nem elégedett maradéktalanul a szexuális életével. Ennek persze az is oka lehet, hogy sokan teljesítményorientált szemlélettel közelítenek a kérdéshez. Pedig nem azon múlik, hányszor esünk egymásnak egy héten, és nem is azon, hány perc alatt jutunk el az orgazmusig – sokkal inkább az számít, képesek vagyunk-e életben tartani a lángot. Ez azonban csak akkor fog menni, ha beszélünk a témáról, és erőt veszünk önmagunkon. Mint ahogy minden problémás szituációból, úgy az ellaposodott szexuális életből is van kiút – csak tenni kell érte.