Amikor az utolsó gyermek is felnő, és elhagyni készül az otthonát (vagy már el is költözött), az a szülőkben vegyes érzelmeket válthatnak ki. Értsük hát meg, miért alakul ki az üresfészek-szindróma, és mit lehet tenni ellene.
Mi is az üresfészek-szindróma, és miért jelentkezik a szülőknél?
Az üresfészek-szindróma nem egy klinikai diagnózis elnevezése. Csak egy kifejezés arra a jelenségre, melynek során a szülők szomorúvá válnak, és úgy érzik, elveszett valami az életükből, amikor az legfiatalabb gyermek is elhagyja az otthonát.
Meglehet, hogy folyamatosan arra ösztönöztük a gyermeket, hogy váljon önállóvá, mégis az elengedés fájdalmas lehet. Nehéz lehet megbirkózni az érzéssel, hogy hirtelen már nincs otthon gyermek, akiről gondoskodhatnánk. Hiányozhat, hogy már nem vagyunk részei a gyermek mindennapjainak, és már nem tekinthetünk rá állandó társként.
De teljesen érthető az is, ha intenzíven aggódunk a gyermek biztonságáért, és hogy vajon képes lesz-e arra, hogy gondját viselje saját magának. Lehet, hogy éppen azzal kell megküzdenünk, hogy a gyermek a vártnál kicsit korábban vagy később hagyja el a fészket a vártnál. Ha ráadásul csak egyetlen gyermekünk van, vagy a szülői szerepet különösen sajátunknak érezzük, akkor a gyermek kirepülése a még nehezebb időszakot jelenthet.
Milyen hatása lehet az üresfészek-szindrómának?
Több kutatás is lezajlott a múltban, melyek azt mutatják, hogy az üresfészek-szindrómával küzdő szülők nagyon mély veszteséget éreztek, és ez olyan hatásokat váltott ki, mint például depresszió, alkoholizmus, identitásválság vagy éppen családi konfliktusok.
Viszont az újabb vizsgálatok szerint az üresfészek-szindróma csökkenti a munkahelyi és a családi problémákat, és sok más előnyt is hozhat a szülők részére. Mikor az utolsó gyermek is elhagyja az otthonát, a szülők új lehetőséget kapnak arra, hogy ismét együtt legyenek egymással, javítsanak a házasságuk minőségén, illetve felélesszék az olyan érdeklődéseiket, amikre korábban nem volt idejük.
Hogyan birkózhatunk meg az üresfészek-szindrómával?
Ha az üresfészek-szindróma miatt ürességérzet lép fel, tegyünk lépéseket. Például:
- Alkalmazkodjunk a gyermek időbeosztásához! Ne hasonlítsuk össze a gyerek időbeosztását a saját tapasztalatainkkal vagy elvárásainkkal. Ehelyett fókuszáljunk arra, mit tehetnénk azért, hogy a gyermek sikereihez hozzájáruljunk a költözés után.
- Tartsuk a kapcsolatot! Akkor is közel maradhatunk a gyermekünkhöz, ha már külön élünk tőle. Törekedjünk arra, hogy rendszeresek legyenek a látogatások, a telefonbeszélgetések, az e-mail váltások, a szöveges üzenetek küldése vagy a videóhívások.
- Keressünk támogatókat! Ha nehéz időket élünk át az üres fészekkel kapcsolatban, támaszkodjunk a szeretteink vagy más, hozzánk közelálló emberek támogatására. Osszuk meg velük az érzéseinket. Ha lehangoltak vagyunk, konzultálhatunk az orvosunkkal is, vagy egy mentális egészségügyi szolgáltatóval.
- Maradjunk pozitívak! Gondoljunk arra, hogy az utolsó gyermek elköltözésével több időt és energiát fordíthatunk a házasságunkra vagy a személyes érdeklődési körünkre, mert ez segítheti az alkalmazkodást az új élethelyzethez.
Meg lehet-e előzni az üresfészek-szindróma kialakulását?
Ha az utolsó gyermek már készül elhagyni az otthonunkat, és aggódunk az üresfészek-szindróma fellépése miatt, tervezzünk előre. Keressünk új lehetőségeket a személyes és a szakmai életben egyaránt. Tegyük magunkat elfoglalttá, vagy vágjunk bele új kihívásokba a munkahelyünkön vagy az otthonunkban azért, hogy enyhítsük a veszteségérzetet, amit a gyermek távozása okozhat.
