Vérre megy II. – Harc tisztességtelen eszközökkel

- Írta: Szlávics Noémi

Vérre megy II. – Harc tisztességtelen eszközökkel

Ha a válófélben lévő szülőknek nem nem sikerül megegyezniük a gyermekelhelyezéssel kapcsolatban, a bíróság dönt helyettük. Ezáltal az egyik szülő, és nem utolsó sorban a gyermek megfosztottá válik; a magát kisemmizettnek érző fél pedig érzelmeinek megszerzésért nem ritkán korrumpálni igyekszik gyermekét…

A rivalizáció – ilyen perek során legalábbis – szükségszerűen bekövetkezik. Még a gyermek érdekeit, lelki egyensúlyát szem előtt tartó szülőknél is megfigyelhető a fokozódó engedékenység, a megnövekvő türelem, változatosabb lesz a programszervezés és nagyobb az időráfordítás. Ezek a módszerek a rivalizáció viszonylagosan pozitív eszközökkel történő megvalósításához tartoznak, míg az alább felvázolt befolyásolási módok különböző mértékben, de mindenképpen károsan hatnak a gyermek pszichikumára.

  • Jellemző a gyermek korrumpálása anyagi eszközökkel az egyik, vagy mindkét szülő részéről. Ilyenek lehetnek pl. a folyamatos ajándékozás, a gyerek anyagi, egzisztenciális igényeinek – gyakran egyébként a szülő pénzbeli lehetőségeit meghaladó – mértéktelen kielégítése…
  • Igen gyakori, hogy az egyik, ritkább esetben mindkét szülő a gyermek fokozottabb kötődésnek reményében a nem kívánatos magatartást nem korlátozza; nem tilt és nem büntet.
  • Főként kisgyerekeknél hatásos módszer a csábítás a gyermek vágyaihoz igazodó abszurd ígéretekkel, mint pl.: „kapsz majd egy lovat” (a lakótelepi lakásba)…
  • Az egyik fél által helytelennek tartott magatartásformát a másik fél tudatosan engedi, serkenti, burkoltan jutalmazza – ennek célja a másik szülő tekintélyének aláásása.
  • Az erőszakosabb szülő a másikat következetesen kiszorítja, kizárja a gyermekkel való közös tevékenységekből. Kedvezőtlenebb esetben a gyermeket a másik szülővel való minden kontaktusáért leszólja, elítéli, pl. „megint hányszor hívtad az apád, persze a számlát nekem kell kifizetni…”, „megint hol voltatok, máskor nem engedlek el vele…”, „mi ez a vacak, látni sem akarom… ”, stb… Ugyanez a szülő egyúttal minden, a másik szülővel szembeni negatív megnyilvánulást jutalmaz. A gyermek helyzete végképp akkor válik tarthatatlanná, amikor mindkét fél alkalmazza e módszereket, így a gyermek bármely reakciójával kiváltja szülei nemtetszését, haragját, sértettségét…
  • A legrombolóbb taktikák közé tartozik a bűntudatkeltés érzelmi zsarolással: pl. ”sírok, mert elmész apáddal, és én egyedül leszek egész nap”, / ”beteg vagyok, és te elmész, nem is szeretsz”,/ „meghalok, öngyilkos leszek, ha elhagysz”,stb...; vagy a fenyegetés a másik fél preferálása esetén, pl.: ”úgy elmegyek, hogy sose látsz többet…”, stb..
  • Nem ritka a már különélő szülő gyermekkel való kapcsolattartásának akadályozása különféle módszerekkel: pl. hivatkozás a gyermek nem létező betegségére, távollétére.
  • Érzelmileg a legdestruktívabb módszerek közé sorolható még a gyermekek kölcsönös ”elrablása és visszarablása” óvodából, iskolából, játszótérről…


Ahol a rivalizációs befolyásolás erőteljes, a viták jelentős része a gyermekkel való érintkezés
körül folyik, pl. kivel legyen a hét végén, ki menjen érte az óvodába, ki adjon/ne adjon neki vacsorát, stb... Ennek következménye, hogy azok a gyermekek, akik egyébként mindkét szülővel szívesen vannak együtt, rettegnek a szülők egyidejű jelenlététől – az agresszív jelenetek ismétlődésének lehetősége miatt.

A rivalizáció lényege, hogy mindkét szülő a másik féltől való érzelmi leválást kívánja meg gyermektől, vagyis a gyermeknek az egyik szülőt a másik megtagadásával kell megnyernie. Miközben a gyermek számára a legnagyobb megterhelést talán az jelenti, hogy a szülők választást várnak tőle – amikor ez csak metakommunikatív úton közvetítődik a gyermek felé, a kivételesen szép esetek közé tartozik.

Mindezek nyomán természetesen a pszichés következmények sem maradnak el, s a gyermekért folyó harc egyenes következményeként a gyermeknél megjelennek a pszichés tünetek, mint:

  • Súlyos bűntudat, önvád
  • Érzelmi ambivalencia: a gyermek mindkét szülőt szereti és elutasítja egyidejűleg
  • Kisgyermekektől életkorilag idegen érzelmi távolságtartás mindkét szülő vonatkozásában
  • Mindkét szülővel kapcsolatosan átélt csalódás
  • A sokféle ellentétes befolyás során kialakuló „érzelmi” tájékozódási képtelenség. A bizalomvesztés miatt gyakran alakul ki a teljes bezárkózás, az információ-visszatartás: a gyermek nem beszél érzelmi kérdésekről, mert “beszélni veszélyes“…


A gyermekek egy része gyorsan felismeri a szülők vetélkedéséből kovácsolható előnyöket. Azt a szülőt, amelyik éppen elmarasztalja, vagy kívánságát nem teljesíti, azzal bünteti, hogy a másik félhez fordul, “beárulja“ nála, ő pedig panaszokat azonnal orvosolja, „bizonyítva” ezzel a gyermeknek, hogy “ő a jobb szülő“. A szülők ezáltal gyorsan megtanítják gyermeküknek, hogy minden követelmény és kontroll alól ki lehet bújni, minden vágyat azonnal ki lehet elégíteni – hiszen máskülönben a gyermek elfordulásával bünteti a szülőt, ami az adott időszakban a szülőre nézve „végzetes” lehet: elveszítheti a pert. Jó intellektusú kisgyermekeknél, de főleg serdülőkorúaknál jellemző és veszélyeztető a tiltások hiányának a következménye, mert a serdülőkorban megjelenő új igények sokaságának kielégítésére jó táptalaj a szülők zsarolhatósága.
Külön élő szülők esetében tipikus, hogy a gyermek átköltözésével bünteti a szülői tiltást, s az sem ritka, hogy mindkét szülő kijátszásával csavargásba kezd. A szülők megtanítják – nevelési koncepciójuk egyeztetési képtelenségével, illetve saját érzelmi szükségleteik előnyben részesítésével – a gyermeket arra, hogy a konfliktust kiváltó helyzetet mindig a kiváltó helyzet elhagyásával oldja meg.
Kisgyermekeknél gyakorta előforduló taktika, hogy mindkét vetélkedő szülőt biztosítják választásukról. Ennek oka hol az erős szorongás, hol a faggatásoktól való gyors menekülés vágya, máskor pedig az a pozitív érzelem, amelyet az ilyen közlés kivált a szülőből.
Jellemző tünet – a tilalmak, követelmények megszűnése miatt – a szabályozatlan, fellazult, agresszív viselkedés; serdülőknél az azonos nemű szülővel történő erős azonosulás miatt pedig nem ritka a másik nem erőteljes elutasítása sem.
Mindezekből jól látható, hogy a válás igazi vesztese tulajdonképpen a gyermek, akit az események akár éveken át a „senki földjére” kényszerítenek. A rossz tapasztalatok, szabályozatlanság, az érzelmi bizonytalanság és kiszolgáltatottság komoly nyomokat hagy a gyermekben

Kettős kötésben

Nagy általánosságban elmondható, hogy minden harmadik, hasonló krízishelyzetet átélt gyermeknél magatartászavarok lépnek fel. A leggyakoribbak a szorongásos tünetek, melyek alvászavarban, éjszakai felriadásban, néha fejfájásban, hányásban, hasfájásban nyilvánulnak meg – természetesen negatív belgyógyászati státusz mellett… Jellemzőek még az evészavarok, elvétve dadogás is kialakulhat. Előfordulhat agresszív, irányíthatatlan magatartás, jelentős tanulmányi hanyatlás, nagyobbaknál csavargás, szökés, lopás, sőt, öngyilkossági kísérlet is.

A gyermekek a perek során elhúzódóan extrém mértékű érzelmi feszültségeket és súlyos érzelmi veszteségeket élnek át. Minden közeledési kísérletüket a másik fél szeretetmegvonása fenyegeti; az egyik szülőhöz való erős kötődését a másik szülő megtorlása követi, ami állandó szorongás forrásává válik. Mindkét szülőtől megfelelő távolságot tartani egy gyermek számára nem fenntartható, minél fiatalabb, annál kevésbé. Számos vonatkozásban tehát a gyermek kettős kötésben él. Ha pedig elpártolna is, a lemaradó szülő maximum csak gyakorlatilag tűnne el, érzelmileg soha; a gyermek a lemaradt szülő objektív megítélésére jó esetben is csak felnőttkorában lesz képes – miközben hiánya egész személyiségfejlődését áthatja, s azt negatívan befolyásolja.
A gyermekekkel és felnőttekkel foglalkozó szakemberek – függetlenül valamilyen pszichológiai irányzatnak való elkötelezettségüktől – egyetértenek abban, hogy a gyermekkori érzelmi veszteségeknek, traumáknak, a szülők krónikusan konfliktuózus kapcsolatának jelentős szerepe van a gyermeki személyiség diszharmonikus alakulásában, a gyermekkori magatartászavarok és a felnőttkori pszichiátriai és pszichoszomatikus betegségek, devianciák megalapozásában.

 

Cikkünk első része itt található: Vérre megy I.


 

Hozzászólások Szóljon hozzá!

Ellenőrző kód
Kérjük gépelje be a képen látható karaktereket! *

Bejelentkezés



Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Szakértőink

dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta




Szerelmes gondolatok

Milyen gyakran mondja el kedvesének, hogy szereti?






Horoszkóp

Horoszkóp Kos Horoszkóp Bika Horoszkóp Ikrek Horoszkóp Rák
Horoszkóp Oroszlán Horoszkóp Szűz Horoszkóp Mérleg Horoszkóp Skorpió
Horoszkóp Nyilas Horoszkóp Bak Horoszkóp Vízöntő Horoszkóp Halak
Bezár