A bipoláris zavarban az erőnlét, a hangulat, a gondolkodás, az alvás és az aktivitás mértéke, illetve az ezekre való igény mind, mind ciklikusan és folyamatosan változik, és a kedélyállapot csak ezen időszakokon kívül mondható rendezettnek, amikor is egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb hangulati periódus áll be. A betegség három fő altípusa a bipoláris I., a bipoláris II., illetve a ciklotim hangulatzavar.

Bipoláris I.

A BNO – osztályozás szerint a bipoláris I. típusú zavar esetén egy vagy több mániás vagy kevert epizód áll fenn – depresszív epizód megléte nem szükséges a bipoláris I. típusú diagnózishoz. Ennek ellenére, a bipoláris I. típusú betegségben szenvedők túlnyomó többsége depressziós epizódon is átesik

Bipoláris II.

A bipoláris II. típusú hangulatzavar előfordulása a népesség körében sokkal gyakoribb, mint az I. típusé; diagnózisához rendszerint egy vagy több hipomániás epizód és egy vagy több súlyos depressziós epizód fennállása szükséges. A bipoláris II. típusú hangulatzavart az különbözteti meg az I. típusútól, hogy ebben az esetben nem alakul ki súlyos mániás epizód.

Ciklotímia

A ciklotímia nagyon enyhe bipoláris zavar, amelyben a mánia illetve a depresszió is csak igen enyhe formában van jelen, így kezelést többnyire nem igényel. Azonban talaján könnyen alakulhat ki bipoláris I. vagy bipoláris II. típusú megbetegedés.

A bipoláris hangulatingadozások gyakorisága szerint megkülönböztetünk normál vagy klasszikus, illetve rapid, ultrarapid és ultradián ciklusú lefolyást. A klasszikus bipoláris zavar esetén a kétpólusú hangulatingadozások száma nem haladja meg az évi négyet, rapid ciklusban évente több mint négy alkalommal kényszerül érzelmi hullámvasútra a beteg, ultrarapid lefolyás esetén még ennél is gyakoribbak a hangulatingadozások, míg az ultradián ciklusban a hangulatingadozások napi gyakorisággal jelentkeznek. Az ultradián ciklus elkülönítése az úgynevezett kevert fázistól komoly diagnosztikai feladatot jelent még a tapasztalt szakorvosnak is.

A bipoláris zavar differenciál-diagnosztikájáról

A bipoláris zavart gyakran diagnosztizálják félre, részben mert a pontos kórisme felállításához nagyon összetett és körültekintő anamnézis-felvétel szükséges, illetve mert a tünetek a beteg orvoshoz fordulásának idején gyakran például az unipoláris depresszió képét mutatják; sőt, nem ritkán borderline (labilis) személyiségzavarként kórismézik a bipoláris zavart.

Pedig igen fontos differenciál-diagnosztikai szempont többek közt a bipoláris zavar unipoláris depressziótól való elhatárolása, ugyanis a gyógyszeres kezelés egészen más elvek mentén zajlik bipoláris zavar és unipoláris depresszió esetén. Az anamnézisben szereplő mániás vagy hypomániás epizódok – amelyek sokszor csak különösen részletes és célzott analízissel tárhatók fel – valamint az esetlegesen antidepresszívum által indukált rövidebb-hosszabb (hypo)mániás időszakok bipoláris betegség depressziós epizódját igazolják. Major depresszióban elsőfokú rokonok között előforduló bipoláris betegség esetén a pszichiátriai diagnosztikában a depresszió bipoláris zavarnak tekintendő – ugyanis az orvostudomány mai állása szerint a bipoláris zavar igen gyakran öröklődik.

Kezelés, visszaesés

A betegek még gyógyszeres kezelés hatása alatt is tapasztalhatnak enyhébb fázisváltásokat, vagy csak egypólusú mániás illetve egypólusú depressziós fázist. A bipoláris zavarban a teljes gyógyulás foka sajnos alacsony, a visszaesés viszont a betegek igen nagy százalékánál jelentkezik, s ezek a visszaesések csak tovább rontják a páciens állapotát, bipoláris zavarának erősségét, nem utolsó sorban életminőségét, egzisztenciális és szociális viszonyait is.

• A gyógyszer szedésének abbahagyása, vagy a gyógyszer mennyiségének csökkentése a pszichiáterrel való konzultáció nélkül a betegség romlását eredményezheti.
• A gyógyszerelés adagolásának nem megfelelő megválasztása is problémákat okozhat. Általánosságban elmondható, hogy a hangulatstabilizálók alacsonyabb szintje mániába való visszaesést válthat ki, míg az antidepresszánsok alacsonyabb szintje depresszióhoz, magasabb szintje viszont kevert fázishoz, illetve mániához vezethet.
• A kemény drogok, mint kokain, az alkohol, az amfetaminok vagy ópiátok rendszeres, illetve alkalmankénti fogyasztása is igen rossz irányba befolyásolhatja a bipoláris zavart.
• A rendszertelen alvás esetén is megbomolhat az esetelegesen normalizálódott, jó állapot-egyensúlyi helyzet. A túl sok alvás – okozhatják a gyógyszerek is – depresszióhoz, míg a túl kevés alvás kevert fázishoz, illetve mániához vezethet.
• A koffein fogyasztása is ronthatja az állapot stabilitását, ingerlékenységhez és mániához vezethet. Alacsony dózisban lehet antidepresszáns hatása, de túlzott fogyasztása akár mániát is kiválthat.
• A nem megfelelő stresszkezelés, illetve életvitel is sarkalatos pontja a bipoláris zavar kordában tartásának. A kezeletlen stresszhelyzetek visszaesést, illetve a betegség súlyosbodását okozhatják. A gyógyszerek bár valamelyest növelik a stressztűrő-képességet, de túl nagy stressz visszaeséshez vezethet.

Az orvosi protokoll alapján a bipoláris zavar gyógyszeres kezelésében antidepresszívumok adása mellett hangulatstabilizálót szükséges alkalmazni, mivel ezek nélkül az antidepresszívumok gyakran hypomániás/mániás fázisváltást, depressziós kevert állapotot, illetve rapid ciklusú lefolyást indukálhatnak. Általánosságban elmondható, hogy a bipoláris zavar hosszú távú gyógyszeres kezelése nemcsak a visszaeséseket előzi meg, hanem lényegesen javítja a betegek életminőségét is.