Veszélyes hullámvasút

2011.03.30. - Írta: SzN

Veszélyes hullámvasút

A bipoláris zavar – régebben használt orvosi szakkifejezéssel psychosis maniaco depressiva – a hangulat kórós és gyakran nagy amplitúdójú kilengésével járó pszichés kórkép. A bipoláris zavar (vagyis kétpólusú) elnevezés a pszichés betegség kettős természetére utal.

Bipoláris zavarban a hangulat a mély, depresszív, akár az öngyilkosságot is fontolgató, enervált, motiválatlan, levert lelkiállapot és a felfokozott, szinte irreálisan túltengő életkedvvel és életerővel, alkotásvággyal és tenni akarással jellemezhető hangulat között ingadozik.

A depresszív szakaszban jellemző tünetek többek között a szomorúság, nyugtalanság, oktalan önvád, dühösség, magányosság- és elhagyatottság-érzés, szorongás, alvási problémák, evészavarok, fáradtság, enerváltság, érdektelenség, motiválatlanság, apátia, az érdeklődés elvesztése, koncentrációzavar, lehangoltság, deperszonalizáció, libidóvesztés, ingerlékenység; ezen túl bizonyos szomatikus tünetek (pl. hátfájás) megjelenése sem ritka, sőt, a halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, szélsőséges esetben öngyilkossági késztetés megjelenése is előfordulhat. A mániás fázis azonban már korántsem írható le ilyen egyértelműen.

A mánia orvosi leírását Kraeplin alapozta meg, mára pedig a pszichiátria tudománya a mánia különféle formáit ismeri és különíti el.

Hypománia és kevert affektív zavar

Az alapvetően eufóriával jellemezhető enyhén mániás szakaszban, amelyet hypomániaként írnak le, a mánia sok tünete jelen van, azonban az egyén racionális ítélőképessége sokkal inkább megtartott, mint mániában; a hypomániás emberek általánosan úgy jellemezhetőek, mint energikus, euforikus személyek, túláradó ötletekkel, akik sokszor igen magabiztosak és karizmatikusak. A mániásokkal ellentétben azonban a hypomániások képesek az összefüggő, logikus gondolkodásra, és felfokozott hangulatukat nem ritkán kreativitásban, alkotásban vezetik le. A hypománia leggyakrabban a ciklotímia tüneteként fordul elő, mely tulajdonképpen a bipoláris zavar egy enyhébb formája, melyben a depresszió és a mánia is csak nagyon enyhe formában jelentkezik, ezért kezelést többnyire nem igényel. Sajnos azonban az is előfordulhat, hogy a ciklotim zavar bipoláris betegséggé fajul, amikor viszont szükségessé válik az orvosi illetve a pszichoterápiás segítség.

A hipománia diagnózisa akkor állítható fel, ha a hypomán állapot legalább négy napig fennáll – azonban fontos hangsúlyozni, hogy a hypomániás hangulati emelkedettség nem okoz problémát sem a munkaképességben, sem a szociális alkalmazkodásban, így érthető módon nem igényel pszichiátriai kezelést.

A pszichiátriai diagnosztika elkülöníti még az úgynevezett kevert affektív epizódot, amely egyidejűleg írható le mind a mániás, mind major depressziós epizód kritériumaival.

A kevert fázis olyan állapot, ahol a mánia és a klinikai depresszió tünetei egyaránt, egyidejűleg vannak jelen, a tünetek változatosak; jellemző lehet a nyugtalanság, a szorongás, sőt az agresszivitás is, gyakori tünet a zavarodottság, a kimerültség, az álmatlanság, az ingerlékenység, nem ritkák az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, gyakori a félelem, sőt paranoia is. A beszéd felgyorsult, a gondolkodás rohanó, csapongó, és dührohamok is előfordulhatnak stb....

A kevert fázisok többnyire a legkevésbé stabil fázisai a bipoláris betegségnek: a negatív hangulatok könnyen megjelenhetnek, de hamar el is múlhatnak; magukba foglalhatnak pánikrohamokat, rombolási hajlamot és öngyilkossági kísérletet is csakúgy, mint az euforikus hangulati felfokozottságot. Egy hosszabban tartó kevert fázisban a beteg érzelmi fájdalma egy pont után szomatizálódhat is, és az összezavarodottság különösen megterhelővé válhat, autoagresszív cselekvésre késztetve a beteget csak azért, hogy így szabaduljon meg a kínzó, feszítő érzelmi feszültségtől és pszichés fájdalomtól. Az öngyilkossági arány a kevert fázisban a legnagyobb.

A kevert affektív epizód diagnosztikus elkülönítésében is több irány ismert: az egyik, amikor a mániás epizódon belül 2-4 depressziós tünet jelenik meg, ekkor kevert, úgynevezett diszfóriás mániáról beszélünk, ha pedig a depresszióhoz kettő vagy több hipomán tünet társul, depressziós kevert állapot áll fenn.

Mánia

A súlyos mániában jellemzők az abszurd túlzások, a libidó fokozódása, a különösen magas fokú eufória, de ugyanígy ingerlékenység, nemritkán pszichózis is kialakulhat. Súlyos mániás epizódban jelentkezhet akár üldözési mánia is, az ellenséges érzelmek kritikátlan és inadekvát formában történő kinyilvánítás sem ritka a szociális környezet felé, illetve jellemző lehet az agresszió magas foka is. A szélsőséges mániát erősen rossz közérzet és az örömérzet megszűnése jellemzi: az euforikus alaphangulat helyett a diszfória, a boldogtalanság alapérzése jellemző.

A Mayo Klinika honlapja a mánia lehetséges tüneteiként megemlíti többek közt az áradozó jókedvet, a túlzott optimizmust, a gyors, megállíthatatlan beszédet, a hevesen cikázó gondolatokat, az izgatottságot, a gyenge ítélőképességet, a meggondolatlanságot vagy olyan kockázatok vállalását, amelyektől az egyén normális esetben nem tartózkodna; kiemelik a túlzott aktivitásra való hajlandóságot, az alvászavarokat vagy a szükséges alvás csökkenését, a figyelem könnyű elterelhetőségét ( a mániás folyamatosan vált egyik témáról a másikra), a koncentrálóképesség elvesztését, a szertelen és hivalkodó, avagy túlzottan színes öltözködést, az ellentmondást nem tűrő modort, és azt a megingathatatlannak tűnő önbizalmat, amelynek lényege, hogy a beteg úgy hiszi magáról, kifogástalan szellemi állapotban van – vagyis a mániásoknak nincs betegségtudatuk. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a mániás betegek fáradhatatlanul, mértéktelenül és megfontolás nélkül kerülnek olyan szituációkba és akciókba, amelyek következményeit képtelenek felmérni: nem képesek átlátni a helyzetekben rejlő veszélyeket és kockázatokat, ezzel pedig igen gyakran komoly egzisztenciális és szociális hátrányokat okoznak önmaguknak.

A mániában nem ritka a pszichózis – a valósággal való racionális kapcsolat elveszítése – kialakulása sem: hallucinációk és delúziók (egyértelműen téves, irracionális meggyőződések) jellemzik a pszichotikus mániás epizódot; ebben az állapotban jelentkezhet az üldözési mánia is; gyakori ezen túl az egyébként – vagyis nem mániás és nem depressziós állapotban – nem jellemző erőteljes és szokatlan vallásos hitrendszer megjelenése és az ahhoz való csökönyös ragaszkodás, a vallásos hiedelmekhez való erőteljes ragaszkodás, s azok tűzön-vizen át való képviselése is.

A súlyosabb mániás – vagy kevert vagy depresszív – epizódok pszichoterápiás és gyógyszeres kezeléssel enyhíthetők, illetve szüntethetők meg – ezzel szemben a hypománia önmagában nem igényel szakorvosi (gyógyszeres) kezelést.

 

Hozzászólások Szóljon hozzá!

Ellenőrző kód
Kérjük gépelje be a képen látható karaktereket! *

Bejelentkezés



Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Szakértőink

dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész




Szerelmes gondolatok

Milyen gyakran mondja el kedvesének, hogy szereti?






Horoszkóp

Horoszkóp Kos Horoszkóp Bika Horoszkóp Ikrek Horoszkóp Rák
Horoszkóp Oroszlán Horoszkóp Szűz Horoszkóp Mérleg Horoszkóp Skorpió
Horoszkóp Nyilas Horoszkóp Bak Horoszkóp Vízöntő Horoszkóp Halak
Bezár