A függőség titokzatos tárgya

2011.02.17.

A függőség titokzatos tárgya

Valamennyi ember a fejlődés négy fázisán megy keresztül. Ezek a szimbiózis, az eltávolodás, a függetlenség és a szabad együttműködés egymást követő fejlődési fázisai. A szimbiózis és az eltávolodás fázisában átélt traumák táptalajává válhatnak a társfüggőségnek.

A „társfüggőség” kifejezést először az alkoholizmussal kapcsolatban használták. Felfigyeltek ugyanis arra, hogy bármilyen romboló is egy alkoholistával való kapcsolat, a családtag annyira kötődhet és ragaszkodhat az alkoholistához, hogy csak nagyon nehezen képes kilépni a kapcsolatból. Ha ezeknek az embereknek mégis sikerült kilépniük a kapcsolatból, a megfigyelések szerint hamarosan ismét alkoholistákkal kötötték össze életüket. Mindebből arra következtettek, hogy létezik egyfajta közvetett alkohol-függőség, amikor az ember az alkoholfüggőtől függ. A társfüggőség (angolul co-dependency) eredeti jelentését tehát úgy írhatnánk le, hogy „együtt függő”, „a függő ember társa”, vagy „társ a függőségben”.

Innentől kezdve külön terápiás csoportokat szerveztek az alkoholisták családtagjainak. Hamarosan felfigyeltek azonban arra, hogy a társfüggőség tünetei nem csak alkoholisták családtagjainál jelentkeznek. Az eredeti jelentés idővel átalakult, és a társfüggőség kifejezés alatt ma már bármely embertől, közösségtől, rendszertől, kulturális vagy társadalmi intézménytől való kapcsolati függést értjük. Ilyen módon a társfüggőséget az alkoholizmushoz, vagy drogfüggéshez hasonló elsődleges betegségként határozzák meg, tehát nem egy másik betegség velejárójaként, hanem önmagában kialakuló kórképként jellemzik.

A kodepedencia kezelésében a szemléletmódbeli váltást az 1989-ben megjelent Breaking Free of the Co-dependency avagy magyarul a szabad emberi kapcsolatok kézikönyve, ( Casparus Kiadó, 2010 Budapest) című könyv megjelenése jelentette. A dr. Barry K. Weinhold és dr. Jane B. Weinhold által írt könyvben a szerzők 30 éves terápiás tevékenységüket összegezték: évtizedeken át tartó terápiás munkájuk során dolgozták ki saját fejlődés lélektani rendszerelméletüket, ami új megvilágításba helyezi a társfüggőséget és a rá irányuló terápiát. E szerint valamennyi ember a fejlődés négy fázisán megy keresztül: a szimbiózis, az eltávolodás, a függetlenség és a szabad együttműködés fázisán. Mindegyik fázishoz tartoznak speciális fejlődési feladatok, melyeket sikeresen teljesíteni kell a következő lépcsőfokra lépéshez. A fel nem fedezett és meg nem gyógyított fejlődési traumák, ezek közül is kivált a szimbiózis és az eltávolodás fázisában átélt traumák megakadályozzák ezeknek a fejlődési feladatoknak a sikeres teljesítését.
„Hiszünk az általunk kidolgozott megközelítés hatékonyságában, mivel sikeresen alkalmaztuk, mint saját magunkon, mint a hozzánk forduló emberek kezelése során. Láttunk már olyan embereket, akik teljesen megszabadultak a társfüggőség megnyomorító hatásától. A folyamat, amelyet be kell járni, nem könnyű, és nem is feltétlenül gyors. Mi magunk is sok-sok évet és rengeteg munkát áldoztuk a kapcsolatunkra azért, hogy ott tarthassunk, ahol ma tartunk. De az is igaz, hogy ha az ember képessé válik alkalmazni a könyvben található módszereket, azonnal fejlődést tapasztalhat kapcsolataiban” –írják a szerzők.

Kodependens lennék?

Az alábbi felsorolások csak típusos tünetek; egyik-másik megléte korántsem jelenti, hogy valaki kodependens. Azonban az, aki az állítások között szép számmal fedez fel olyanokat, amelyeket igaznak érez önmagára, könnyen lehet, hogy a társfüggés csapdájában kínlódik.

Társfüggő, aki…

  • nem tudja elkülöníteni saját gondolatait és érzéseit másokétól, más embereken és az ő problémáikon gondolkodik, és felelősnek érzi magát értük.
  • mások figyelmére, jóváhagyására tart igényt azért, hogy jól érezze magát.
  • más problémái miatt is idegeskedik, aggodalmaskodik, felelősnek érzi magát.
  • mindig igyekszik mások kedvében járni. (megfelelési kényszer)
  • nem tudja, hogy mit akar, nem képes felismerni, hogy mire volna szüksége.
  • másokra támaszkodik saját igényeinek meghatározásában és kielégítésében, és úgy hiszi, mások jobban tudják, hogy neki mire van szüksége.
  • összeomlik vagy kiborul, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy várta.
  • minden energiáját másokra és az ő boldogulásukra fordítja.
  • bizonyítani próbálja, hogy méltó arra, hogy szeressék.
  • nem hiszi el, hogy képes gondoskodni önmagáról. (Aki ezt nem hiszi el, rend szerint így is él, tehát úgy tűnhet, hogy valóban nem volna képes rá.)
  • mindenkiben megbízik.
  • idealizál másokat és csalódott, ha azok nem elvárásainak megfelelően viselkednek.
  • nyafog, durcáskodik, sír, fenyegetőzik, veszekedik, ordít, könyörög, hízeleg, manipulál, elnyomja vagy megvesztegeti a másikat, hogy megkapja, amit akar.
  • jelentéktelennek és bármire méltatlannak érzi magát.
  • önmagát vádolja olyan dolgokért, amikért nem is felelős.
  • nem tartja magát „elég” jónak.
  • fél a visszautasítástól.
  • gyakran kerül áldozatszerepbe.
  • fél hibázni.
  • arra vágyik, hogy mások „jobban szeressék”.
  • nem fejezi ki nyíltan az igényeit mások felé, inkább játszmázik, vagy szavakkal, tettekkel célozgat, utalgat.
  • nem meri nyíltan kifejezni igazi érzéseit, attól félve, hogy akkor mások nem fogadják el.
  • hagyja, hogy mások megbántsák és nem is próbálja megvédeni magát.
  • nem bízik önmagában és döntéseiben.
  • ha egyedül van, rosszul érzi magát
  • társaságba, tévénézésbe, számítógépezésbe, olvasásba, zenehallgatásba, alkoholba, szexbe, drogokba, munkába, evésbe, vagy bármilyen más tevékenységbe menekül, mert nem tudja egyedül, „önmagával” jól érezni magát.
  • úgy tesz, mintha nem történnének vele rossz dolgok, még akkor is, amikor épp történnek.
  • úgy tesz, mintha nem volna szüksége senkire, illetve senkitől semmire.
  • a világot és az embereket vagy tökéletesnek, vagy pocséknak látja.
  • hazudik, hogy megvédje és fedezze azokat, akiket szeret
  • a spontán örömöt nehezen éli meg
  • általában nyugtalan, de nem tudja, miért.
  • aggódik, hogy megszakadnak a kapcsolatai.
  • úgy érzi, hogy kapcsolatai fogságban tartják.
  • úgy érzi, hogy mások, vagy mások érzései irányítják.
  • fél a saját haragjától.
  • úgy érzi, tehetetlen, erőtlen ahhoz, hogy változtasson önmagán vagy életén.
  • úgy érzi, hogy valaki másnak kellene megváltoznia ahhoz, hogy ő maga jobban legyen.
  • jellemzően végletesen gondolkodik (ún. fekete-fehér gondolkodás)


 

Hozzászólások Szóljon hozzá!

Ellenőrző kód
Kérjük gépelje be a képen látható karaktereket! *

Bejelentkezés



Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Szakértőink

dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Buhály Mónika dr. Buhály Mónika gyógyszerész
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész




Ön hova utazna szívesen nyaralni?







Horoszkóp

Horoszkóp Kos Horoszkóp Bika Horoszkóp Ikrek Horoszkóp Rák
Horoszkóp Oroszlán Horoszkóp Szűz Horoszkóp Mérleg Horoszkóp Skorpió
Horoszkóp Nyilas Horoszkóp Bak Horoszkóp Vízöntő Horoszkóp Halak
Bezár