1. Csak havonta egyszer felejtem otthon az újrahasznosítható zacskót
Bizonyos felmérések szerint az Egyesült Államok és az Európai Unió évente 100-100 milliárd (!) darab műanyag (nejlon, poliészter stb.) zacskót pazarol el egyetlen év során, növelve ezzel az el nem bomló hulladék mennyiségét a bolygón. Vegyünk inkább olyan zacskót, amit nem hajítunk ki otthon a kukába, miután kipakoltuk belőle a vásárolt holmit – már Magyarországon is kaphatók számos bevásárlóközponti pénztárnál erős papírból, textilből készült újrahasznosítható zacskók, amik már csak állaguk miatt is tartósabbak és nem utolsósorban látványosabbak, mutatósabbak a nejlonszatyornál. Megvenni persze csak az első, egyszerűbb lépés – sokkal nehezebb nem elfelejteni, hogy van állandó zacskónk. Ön is azok közé tartozik, akiknek tizenöt újrahasznosítható zacskója van, mert boltba menet elfelejtette az előzőt, és vett egy újat? Akkor idén már tényleg ne vegyen nejlonszatyrokat, hanem inkább figyeljen oda!
2. Nem veszek üveges vizet,
Szintén beszédes adat: az Egyesült Államokban, illetve az Európai Unióban nagyjából 30-30 milliárd műanyag palacknyi vizet adnak el. Aki megveszi ezeket, nemcsak a környezetet szennyezi, de egyben a saját egészségünket is károsítjuk, amennyiben a termék tartalmazza a palackokból szivárgó biszfenol-A (BPA) vegyületet. A feladat egyszerű: környezetbarát vizesüveget kell vásárolnunk, ha megszomjaztunk. Ja, hogy ez drágább? Igen, ez tény. Hosszabb távon viszont megtérülne a befektetés, ha mindenki ezeket venné, mivel nem növelnénk felelőtlenül a Földet elborító szeméthalmokat. A munkahelyi italautomaták nagyrésze saját pohárral is üzemel, vagyis ha teát vagy kávét akarunk inni, tartsuk alá a saját bögrénket ahelyett, hogy műanyagpohárban kérnék a délelőtti capuccinót.
3. Feleannyi időt töltök az autóban, mint idén.
Kényelmetlenebb, lassabb, néha akár elviselhetetlennek is tűnik a gondolat, de nagyvárosban élve megvannak a maga előnyei is annak, ha tömegközlekedéssel, biciklivel vagy akár gyalog közlekedünk. Vonjunk mérleget: tényleg csak az autónkba bepattanva juthatunk el a munkahelyünkre? Való igaz, hogy a buszon nem egyedül vagyunk, de ha ez zavar, a környezetkímélés mellett vigasztaljon minket az a tudat is, hogy a benzin ára egyre magasabb. Nem életmódváltásról van szó, csak gondolkodásmód-beli fordulatról: mindig, amikor a kocsikulcsért nyúl, mérlegelje, milyen más lehetőségek állnak rendelkezésre. Különösen áll mindez azokra az esetekre, amikor egyedül kelne útnak.
4. Tudatosabban táplálkozom.
És itt most bizony nem a plusz kilókról van szó, hanem a környezetről. Az persze sokrétű kérdés, hogy milyen terméket veszünk: frisset helyi termelőtől, netán tartósítottat az óceán túlpartjáról. Környezetvédelmi szempontból jó nyom lehet a szezonális étkezés. Vagyis télen lehetőleg ne a többezer kilométerről komoly lég- és vízszennyezés útján hozzánk szállított dél-amerikai szőlőt együk, hanem a magyar üvegházakban termett almát. Talán furcsa belegondolni, de néha egy-egy gyümölcsnappal is hozzájárulhatunk a környezet megóvásához, hiszen a húsfeldolgozás jóval drágább és sokkal inkább terheli a környezetet, mint a növénytermesztés. Sok kicsi sokra megy.
5. Feleannyiszor dobom ki a szemetet, mint idén.
Természetesen eszünkbe sem jutna azt tanácsolni, hogy éljen szeméthalmok közepén, a legtöbb háztartásban azonban igenis csökkenthető a szemét mennyisége. Vegyünk kisebb csomagolással készülő árucikkeket, ne használjunk feleslegesen papírt, ha nem muszáj, állítsuk duplaoldalasra a nyomtatót, és – a fentebb írtak szellemében – szokjunk le a nejlonzacskókról és a műanyag palackokról. Ami a tartósabb használati tárgyakat illeti, néha megdöbbentő eredményekre vezet az újrahasznosítás. Bármilyen hihetetlen, egy cipősdoboznak is lehet funkciót találni a háztartásban.
