A kullancsokat gyakran rovarnak titulálják, pedig nem azok, rendszertani szempontból az atkafélék közé tartoznak: paraziták, az emlősállatok és az emberek vérével táplálkoznak, eközben pedig kórokozókat juttatnak be áldozatuk szervezetébe. A világon összesen több mint hétszáz kullancsfaj él, ebből hazánkban mintegy húsz honos, amelyek közül a közönséges kullancs a leggyakoribb és egyben a legveszélyesebb is. Az élősködőkkel szemben rendkívül fontos a megfelelő védekezés, ugyanis olyan fertőzéseket terjesztenek, amelyek bizonyos – de ma már szerencsére ritka – esetekben akár végzetes vagy maradandó következményekkel is járhatnak.
Minél tovább marad bennünk a kullancs, annál komolyabb esélyünk mutatkozik arra, hogy megbetegszünk, vagyis ha észrevettük, hogy belénk mászott, az első dolog eltávolítani. A sajnos ma is túl jól ismert népi hiedelmek szerint krémmel kell bekenni az állatot, hogy elpusztuljon és könnyebben ki lehessen húzni a testből, ez azonban óriási tévedés, és a kívánttal ellentétes hatást vált ki. A parazita ilyenkor csak még több kórokozót juttat a véráramba, vagyis a kenéssel tovább növeljük a súlyos fertőzések amúgy sem lebecsülendő kockázatát. Kenegetés helyett fogjuk meg a kullancsot a bőrhöz minél közelebb, és egyenletes, folyamatos húzással szedjük ki onnan. A legjobb, ha ehhez csipeszt használunk, de amennyiben épp nincs kéznél semmilyen alkalmas eszköz, kézzel is kihúzhatjuk az állatot.
A kullancsok által terjesztett legrettegettebb betegség a Lyme-kór, amelyet elsősorban a talajhoz közeli rétegekben élő apróbb emlősök, illetve madarak hordoznak magukban, a kullancsok pedig terjesztik a kórokozókat. A Lyme-kórt körülbelül minden második élősködő terjeszti, így a fenyegetettséget nem szabad alulbecsülni. A szintén roppant veszélyes agyvelő- és agyhártyagyulladást okozó kórokozók ezer kullancsból csupán néhányban találhatók meg. Utóbbi betegség ellen azonban – a Lyme-kórral szemben – létezik védőoltás.
A Lyme-kórt viszonylag későn, a ’70-es évek második felében írták le először. Azért roppant fontos minden szabadban töltött nyári program után átvizsgálni magunkat esetleges kullancs után, mert a betegséget már korai stádiumban kell kezelni, ellenkező esetben igen súlyos és maradandó károsodásokhoz vezethet. A Lyme-kór legjellemzőbb tünete az először a csípés helyén megjelenő pirosas folt, de ízületi fájdalommal, görcsökkel, fáradékonysággal is jár, szövődményként pedig agyvelő- és agyhártyagyulladáshoz, szívizomgyulladáshoz, az arc idegeinek bénulását eredményezheti. A bénulás az esetek kis számában akár a test nagyobb vagy akár teljes részére is kiterjedhet. A fertőzés korai szakaszban elég jól kezelhető antibiotikumokkal, ezért ha azt gyanítjuk, hogy Lyme-kórosok vagyunk, fontos haladéktalanul orvoshoz fordulni. A betegség emberről emberre nem terjed.
Hazánkban különösen Észak- és Nyugat-Magyarország számít fokozottan kullancsfertőzöttnek, de ma már egyik régió sem kivétel e tekintetben, sőt, a városokban is szép számmal élnek az élősködők. Vagyis ha csak a közeli parkba megyünk sétálni, akkor is érdemes utána alaposan átvizsgálni magunkat – és ha kutyánk is velünk volt, őt is, a kullancs ugyanis az állatokra is hatalmas veszélyeket jelent.
