Monogámia a gyerekszobában II.

- Írta: SzN

Monogámia a gyerekszobában II.

A családszociológiában mára egyértelművé vált, hogy a család lehet a „menedék egy szívtelen világban” – ugyanakkor annak a ténynek az igazsága is keményen tartja magát, hogy a családban – mint a modern társadalmakban általában – a kapcsolatok egyre felszínesebbé válnak, a viszonyok elhidegülnek, miközben az embereknek változatlanul szükségük van intimitásra, amelyet közel sem nem biztos, hogy képesek az adott családi kereteken belül biztosítani önmaguk számára.

 

A család fogalmának, egyúttal minőségének, rendszerének, kiterjedtségének, összetettségének változása minden korban hozzárendelődött, alakult az adott társadalmi gazdasági szükségszerűségeknek.

G. Murdock híres és máig meghatározó kulturális antropológiai vizsgálatai során úgy találta, hogy a leggyakoribb házasságtípus az emberiség történelmében a monogámia volt, és bár a poligínia – azaz többnejűség – is nagy számban fordulhatott elő – ám főképp a nemek kiegyenlítetlen aránya miatt.

A poligínia gyakorisága a társadalmi fejletlenséggel mutat együttjárást: alacsonyabb fejlettségű társadalmakban gyakoribb volt a poligínia, és bár a mohamedán társadalmakban a Korán engedélyezi a többnejűséget, a poligínia jelensége egyre csökkenő tendenciát mutat a gazdaság és a társadalom modernizálódásával.

A család valamilyen formája minden emberi társadalomban létezett, de ezek a formák nagyon változatosak voltak; nem mutatható ki egyenes vonalú „családfejlődési” jellegzetesség; minden korban az adott társadalom kultúrájától függött, mely családtípus vált uralkodóvá

A gazdasági modernizáció eredményeképpen – írja Le Play már 1871-ben – háztartás a többcsaládos és a törzscsaládos típus uralma felől a nukleáris háztartás (család)-típus túlsúlya irányában változik a fejlett társadalmakban, amelyet Parsons már mint a családmagra korlátozódó háztartást ír le, amelynek jellemzői, hogy tagjai mozgékonyabbak, könnyebben változtatnak lakóhelyet, munkahelyet, bennük kevésbé érvényesül a szülők konzervativizmusa, és nem utolsó sorban a funkcionalista Parsons az ilyen típusú családban látta az ideális mikrotársadalmi választ avagy megoldást a nagy, makrotársadalmi-gazdasági szintű kérdésekre.

A társadalmak újramodernizálódásával a család alapvető funkciói – mint a termelési, fogyasztási, reprodukciós, szocializációs funkciók, illetve a felnőttek pszichés védelme – szinte teljes mértékben megváltoztak, és mára képtelenek betölteni az eredeti rendeltetésüket, összességükben tekintve a család meg- vagy fenntartását.

A családszociológiában mára egyértelművé vált, hogy a család lehet a „menedék egy szívtelen világban” – ugyanakkor annak a ténynek az igazsága is keményen tartja magát, hogy a családban – mint a modern társadalmakban általában – a kapcsolatok egyre felszínesebbé válnak, a viszonyok elhidegülnek, miközben az embereknek változatlanul szükségük van intimitásra, és amelyet közel sem biztos, hogy képesek az adott családi kereteken belül biztosítani önmaguk számára.

A családszociológiai elméletek középpontjában már évtizedek óta tartja magát az a „Háború a családban” néven elhíresült tétel, amely B. Berger és P. Berger nevéhez köthető, amelynek lényege, hogy a tradicionális családok illetve a tradicionális családi értékek felbomlása feltartóztathatatlan, amely bomlás azonban – minden konzervatív érveléssel szemben – nem egyenlő a pusztulással, hiszen a család, mint a társas együttélés alapegysége a legtöbb ember elemi szükséglete. A bomlás a szerzők szerint sokkal inkább jelenthet egyfajta csendes, de hosszú forradalmat, amelynek eredménye a gyökeres változás és felszabadító megújulás, amelyet azonban minden egyes családnak – és egyénnek – magának kell megvívnia. Az érdemi változáshoz azonban a belátás társadalmi szinten is szükségszerű, és elsősorban magának a családpolitikának kell hatékonyan alkalmazkodni az igények változásához, ezen túl pedig segítenie kell azok megvalósítását. Társadalmi szinten kell elfogadnunk, hogy többféle családforma létezhet, és ezeknek mindnek megvan a maga létjogosultsága, a családpolitikának pedig fő feladata kell, hogy legyen, hogy miközben nem avatkozik a családok magánügyeibe, anyagilag azonban támogatja a családokat, amelyek egysége – legyen szó bármilyen típusú családról – valóban nélkülözhetetlen védelmet jelent tagjai számára, és amely így – részint az egyén pszichés védelmen keresztül – biztosítja a társadalom egységét.

Hozzászólások Szóljon hozzá!

Ellenőrző kód
Kérjük gépelje be a képen látható karaktereket! *

Bejelentkezés



Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Szakértőink

Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész




Szerelmes gondolatok

Milyen gyakran mondja el kedvesének, hogy szereti?






Horoszkóp

Horoszkóp Kos Horoszkóp Bika Horoszkóp Ikrek Horoszkóp Rák
Horoszkóp Oroszlán Horoszkóp Szűz Horoszkóp Mérleg Horoszkóp Skorpió
Horoszkóp Nyilas Horoszkóp Bak Horoszkóp Vízöntő Horoszkóp Halak
Bezár