Rossz szokások

2011.09.02.

Rossz szokások

Mikor megkaptam ezt a címet, hogy „rossz szokásokról” beszéljek, arra gondoltam, meg kellene változtatni, mivel szakmailag nem helytálló ez a megfogalmazás. A pszichológus tüneteknek nevezi az óvodai, iskola beilleszkedési zavarokat, illetve a dadogást, és más egyéb funkciózavarokat, mint az ujjszopás, körömrágás, tik, szobatisztaság körüli anomáliák. Azután mégis úgy döntöttem, hogy meghagyom, mivel híven tükrözi azt, ahogyan mi felnőttek, szülők gondolkodunk ezekről a dolgokról. Tele szorongással, bűntudattal, hogy valamit elrontottunk, akár addig is eljutva, hogy rossz szülők vagyunk. Félve a negatív megítéléstől (főleg, ha nem látványos a tünet: éjszakai bepisilések, felriadások, szülők ágyába átmászkálás), elég későn keressük fel a szakembert.

Majd csak kinövi...

Sokszor tapasztalom, hogy mintegy mellesleg említik meg, sok esetben konkrét rákérdezéskor derül ki: „bizony, éjszaka történnek kis balesetek”. Bár jóval elmúlt már három éves a gyerek, az anyuka nyugtatja magát: „a családban másokkal is előfordult, én is későn lettem szobatiszta.” Sokáig reménykedünk abban, hogy a gyerek majd csak kinövi. Az éjszakai felriadások, ujjszopás, bepisilés csecsemőkorban még természetesek.
Nyugtatjuk, türelemre intjük magunkat, hasonlónak gondoljuk a kétéves kori dackorszakhoz, ami idővel elmúlik, csak ki kell várni. Komplikáltabbá teszi ezekhez a zavarokhoz való viszonyulásunkat az a közhiedelem, hogy csak „rossz szokások”, amelyeket ráhatással, jutalmazással, büntetéssel meg lehet szüntetni. Mindenfélével próbálkozunk – nagyszülőktől, szomszédoktól hallott módszerek – amelyek a tünetekre irányulnak, és csak ritkán a felszín alatt megbújó okokra. A toleranciánktól, a családi légkörtől és a nevelési elveinktől függ, hogy a sikertelen kísérletek után mikor fordulunk szakemberhez. 

Félelmek és szorongások

Ha hirtelen megváltozik a gyerekünk viselkedése, nem akar óvodába menni, éjszaka bepisil, habár már szobatiszta volt, vagy elkezdi rágni a körmét, ez legyen számunkra jelzés: valami baj van. Nagyon sok esetben nem tudjuk egy konkrét kiváltó okhoz kötni, vagy éppen elmegyünk egy fontos tényező mellett.
A kisgyerek szorongásai, félelmei sokfélék lehetnek. Minél kisebb, annál nehezebb a dolgunk, mivel gondolkodásuk mágikus, vágykielégítő, mindenható, a belső fantázia és a külső realitás még összemosódik. Volt egy olyan esetem, ahol kiegyensúlyozott, jól fejlődő gyermeknél súlyos alvászavarok léptek fel, látszólag minden ok nélkül. A terápia során egy játék alkalmával kiderült: azt kívánta bárcsak halna meg a kistestvére. A testvér megbetegedett, kórházba került, és mindezt úgy élte meg, hogy ő okozta a bajt. 

A leggyakoribb tünetek

A teljesség igénye nélkül emeljünk ki pár tünetet, miről is szólnak ezek nekünk, szakembereknek. Kezdjük a szobatisztasággal kapcsolatos zavarokkal. Itt nagyon lényeges kérdés, hogy egyáltalán kialakult-e négy év körül? (a fiúk, mint sok más dologban, itt is lustábbak.) Első lépésként orvosi vizsgálatra van szükség, az organikus okok kizárása miatt. Ha közelebbről megnézzük, ez a gyerek első önszabályozó, önkontroll funkciója. Amennyiben a szobatisztaság idejében nem alakul ki, az bizony szólhat a családban rosszul funkcionáló szabályokról, keret nélküliségről is.
Az ujjszopás, és az ebből iskolás korban gyakran kialakuló körömrágás, a szeretteinktől való elszakadás, az elhagyatottságból adódó izgalom levezetésére szolgálhat. A tik különféle formái mindig a környezettel való konfliktusos helyzetet jelenítik meg, illetve ez a szeretett személy elvesztése miatti félelemre adott rossz védekezési mód. A korlátozás keltette indulat elfojtása és a szülőnek való megfelelés ambivalenciájának harca. 

Kérjünk segítséget!

A hirtelen megjelenő magatartás-, és funkciózavarok kiváltó okairól nagyon nehéz általánosságban beszélni. Ezek nagyon egyediek, amelyet természetesen meghatároz az adott környezet, amelyben a gyerek él. Amennyiben úgy tapasztaljuk, hogy mindent kipróbáltunk, de a probléma mégis fennmarad, akkor feltehetően ennek hátterében az áll, hogy csak a látható zavarral, tünettel foglalkozunk, és próbálkozásaink nem a mélyben meglapuló okokra irányultak. Ekkor forduljunk szakemberhez. Az ország nagyobb városaiban működnek Nevelési Tanácsadók, Családsegítő Központok, bátran keressük fel ezeket.

Sabján Ilo­na,
klinikai pszi­cho­ló­gus

Hozzászólások Szóljon hozzá!

Ellenőrző kód
Kérjük gépelje be a képen látható karaktereket! *

Bejelentkezés



Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Szakértőink

dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász




Szerelmes gondolatok

Milyen gyakran mondja el kedvesének, hogy szereti?






Horoszkóp

Horoszkóp Kos Horoszkóp Bika Horoszkóp Ikrek Horoszkóp Rák
Horoszkóp Oroszlán Horoszkóp Szűz Horoszkóp Mérleg Horoszkóp Skorpió
Horoszkóp Nyilas Horoszkóp Bak Horoszkóp Vízöntő Horoszkóp Halak
Bezár