Tér(d)kép - Utazás a térdem körül - A műtét

II. rész

2012.09.12.

Címkék: műtét térd
Tér(d)kép - Utazás a térdem körül - A műtét

Augusztus 27-e van, hétfő. Fél nyolcra lezuhanyoztam, mert ki tudja, mikor fogok legközelebb. Várjuk a dokinkat. Ha minden igaz, hárman vagyunk, két keresztszalag-pótlás, és egy mozaik-plasztika. Itt a klinikán a spinális érzéstelenítést alkalmazzák a műtétek alatt. Én nem bánom, a hasamat is így műtötték 6 évvel ezelőtt, és én jól viseltem. Kértem azért kábítót, mert látva a neten a műtétet úgy döntöttem, nem biztos, hogy végig akarom élvezni ébren.

Olyan gyorsan történt minden, hogy nem volt időm izgulni sem. Nyolckor beköszönt a doktorúr, megnézte és beikszelte a műtendő térdeket (kellemetlen, ha jelölés hiányában véletlen az egészségeset fúrják meg). Már éppen indult volna a para, mikor visszadugta a fejét az ajtón, és vidáman közölte, hogy „megnyertem az első helyet”, és már jött is a jóképű, ám kicsit morcos, jól megtermett fiatalember zöld overállban. Kocsira fel, irány a műtő. Közben egy kis jópofi részemről, egyrészt mert kíváncsi voltam, akkor is helyes-e, ha mosolyog, de főképp azért, hogy a saját feszültségemet oldjam. Helyes, és sikerült. Már bent is volt a branül a bal kézfejemben. A műtő előtt „összefutottam” egy csípőprotézis-beültetés előtt álló bácsikával. Sok szerencsét kívántunk egymásnak. A műtéti előkészítés alatt már nem is izgultam. Inkább figyeltem, érdekelt, miket csinálnak, de azért nem mertem kérdezgetni. Fel kellett ülni, fejet lehajtani, és a derékrészt kitolni, mert azon a részen szúrják az SPA-t. Az első bökés csak az érzéstelenítő volt, ezért azt még éreztem, de nem igazán fájt. A gerincszurit már nem is vettem észre, csak azt, hogy elkezd zsibbadni a fenekem, aztán –gondolom, ahogy nyomta be a cuccot- folyamatosan kúszott lefelé a lábamban. Érdekes volt, hogy mindezt a jobb oldalon éreztem, legalábbis az elején. Hangot is adtam aggodalmamnak, tekintve, hogy a bal térdemet kell műteni. Mondták, hogy ne izguljak, mindjárt zsibbad az mindenhol. 2 perc elteltével mintha mázsás súly lenne a lábamon, már csak épphogy meg tudtam emelni, újabb 1 perc elteltével már egyáltalán nem ment. Valahogy köldökmagasságban megállt az inger. Furcsa volt a szitu, mert én –bár megmozdítani nem tudtam, és nem is éreztem- mégis meg voltam róla győződve, hogy az én két lábam egymással párhuzamosan fekszik az asztalon, és valaki másét emelgetik ott előttem. Állítólag ez azért van, mert az agyban a láb utolsó érzett pozíciója rögzül. Ez az érzet egészen addig megmaradt, míg műtét után jó pár órával az érzéstelenítő hatása el nem múlt, és át nem vette helyét a hasogató fájdalom! De ne szaladjak ennyire előre, hisz még a műtéten sem vagyok túl!

Kaptam a branülbe valami kábító hatású szert, amitől az agyam is elzsibbadt kicsit, és muszáj volt miatta becsukni a szemem. Lehet, hogy kicsit aludtam is, de mégis mintha hallottam volna minden mozzanatot. Az is megmaradt például, hogy a dokim magyarázza-mutatja a dolgokat egy fiatal doktornőnek. Nagyjából a hátsó combizom inából történő kivételt követően –amiből aztán a szalag lesz, ha jól sikerül a műtét, és beépül- teljesen magamhoz tértem, és a háromnegyed monitoron –amit nem takart előlem a mellemnél felhúzott szokásos zöld paraván- kukkolva követtem a combcsont és a sípcsont kifúrását, valamint a szalag behúzását és rögzítését. Közben fél füllel hallottam az egyenletes pittyegést, és örömmel konstatáltam, hogy minden rendben halad. Szerettem volna kíváncsiskodni, hogy éppen mi történik, pontosan mit is látok a monitoron. Így utólag nem is tudom eldönteni, hogy –tőlem egyáltalán nem megszokott módon- szimplán csak nem mertem megszólalni, vagy próbálkoztam, csak valamiért nem jött ki mások által is hallható hang a torkomon. Egy idő után –hátha ezzel fel tudom hívni magamra a figyelmet- azzal kezdtem el szórakozni, hogy próbáltam a nem érzett alsó végtagjaimat a jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére önállóan megmozdítani. Gondolom, nem lep meg senkit, hogy nem sikerült! De legalább eltelt a kicsivel több, mint egy óra, amikor újra elkezdtek körülöttem sürögni, és szóltak, hogy túl vagyok rajta, mindjárt végeznek. A doktorúr is odajött a fejemhez, és elmondta, hogy semmi szokatlan esemény nem történt, minden rendben volt, és jól sikerült a műtét. Mindjárt visznek a helyemre, és pihenjek.


Jött a zöld overallos, felkapott. Az érzéstelenítő még órákig hatott, így soha olyan könnyűnek nem éreztem még magam! Hát, ő nem így érzett!

Hozzászólások

Marcsi | 2012-09-13 16:27

Nagyon bátor vagy és kitartást az otthoni nyűglődéshez!:)
Szóljon hozzá!

Ellenőrző kód
Kérjük gépelje be a képen látható karaktereket! *

Bejelentkezés



Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Szakértőink

dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus




Szerelmes gondolatok

Milyen gyakran mondja el kedvesének, hogy szereti?






Horoszkóp

Horoszkóp Kos Horoszkóp Bika Horoszkóp Ikrek Horoszkóp Rák
Horoszkóp Oroszlán Horoszkóp Szűz Horoszkóp Mérleg Horoszkóp Skorpió
Horoszkóp Nyilas Horoszkóp Bak Horoszkóp Vízöntő Horoszkóp Halak
Bezár