Tér(d)kép - Utazás a térdem körül - Eltelt első hét

VI. rész

2012.10.29.

Címkék: műtét térd
Tér(d)kép - Utazás a térdem körül - Eltelt első hét

Egy héttel és egy nappal a műtét után pont a rendelő bejárata előtt találtunk parkolóhelyet apámmal. Kicsit korán érkeztünk a varratszedésre, és megint azon vitatkoztunk, hogy a kocsiban várjunk, vagy bemenjünk, mert hátha máris sorra kerülünk. Én hozzá vagyok szokva, hogy nem a városban lakunk, de apu nem tud, ezért mindig nagyon korán indulunk. Mióta hazajöttem a klinikáról, nálunk laknak anyuval, hogy el tudjanak látni engem, meg a gyerekeket, akik közben mindketten torokgyulladás miatt megúszták az iskolakezdést – átmenetileg.

Az én álláspontom az volt, hogy fölösleges korábban bemennünk, mert úgyis mindenki fix időpontra érkezik, ezért várhatunk bent egy csomót. Mivel azonban apu erősködött, és amúgy is ezer fok volt a kocsiban, megadtam magam. Persze, hogy neki lett igaza, mert épphogy bejelentkeztem, leülni már nem tudtam. Mielőtt leért volna a fenekem a székre, már nyílt az ajtó, és a dokim azt mondta, meg se álljak a szobájában lévő vizsgálóasztalig – már ha bírom addig. Bírtam. Kicsomagolt a gépből, leszedte a ragasztókat. (A fásli már az előző kötözés óta nem volt a lábamon, ami htározottan megkönnyebbülést jelentett a meleg, meg a viszketés miatt.) Kértem, várjon egy kicsit, hogy tudjak pár képet csinálni a még bent lévő varratokról. Valójában csak az időt akartam húzni, mert szégyen ide vagy oda, be voltam tojva a varratszedéstől! Mikor félelmemnek hangot is adtam, a doktorúr megdöbbenve torkollt le, mondván, ez nem méltó egy két gyerekes családanyához, sportolóhoz. Igyekeztem elmagyarázni, hogy a varratszedéstől való félelmem az első szülésem utáni begyulladt gátsebtől ered, és erre az élményre a hasplasztika utáni varratszedés sem volt kifejezetten jó hatással. Viszont minden negatív érzésemet megcáfolandó, beszélgetés közben jóformán észre sem vettem a négy csippentést, és már nem volt varrat a lábamban. Két nap múlva óvatosan, de már rögzítő nélkül zuhanyozhatok! Következő kontroll 2 hét múlva, addig meg torna szorgalmasan.


Már egy hete adtam a hasamba minden este a trombózist megelőző injekciót. Addig viszonylag jól megúsztam, de aztán kezdett tiszta lyuk lenni a hasam, és hiába igyekeztem egyik nap az egyik oldalra, másik nap a másik oldalra szúrni, mostanra a szivárvány minden színében pompázik a hasam. Hiába, nem látok magamba, így néha el-eltalálok egy-egy hajszáleret. Nem tudom, hogy az időnként rám törő viszketésnek ehhez, azaz a véralvadás-gátlónak van-e köze, meg a zuhany alatt 2 perc alatt öregasszonyosra ázó tenyeremnek. Mindenesetre remélem, hogy nem maradok így örökre!


A varratszedés másnapján meglátogattam a gyógytornászomat. Bemelegítésként pár percet beszélgettünk, ami nemcsak a lelkemnek használt, de megtudtam, hogy normális, hogy felállva – tehát függőleges helyzetbe kerülve feszül, fáj a térdem. Ha utána lefekszem –azaz vízszintesbe kerül a lábam-, akkor is kell jó pár perc, hogy megnyugodjon, alább hagyjon a feszülés, és elmúljon a fájdalom. De akkor is rám tört a frász, amikor egyik este az ágyban épp az álomba zuhanás előtti másodpercben (vajon mit álmodhattam?) egy villámgyors, erős izom-összerándulás következtében a térdembe nyilallt eszméletlen fájdalom, ami aztán egyenletesen, de viszonylag lassan múlt el. Az alvás egyébként is kényelmetlen ebben a térdgépben. Napokba, pontosabban éjszakákba telt, mire meg tanultam aludni benne.

Hol itt nyomott, hol ott. Minden pozíció-váltásra felébredtem, de az is előfordult, hogy a jobb lábamat nyomta el a vas, és legalább öt percbe telt, hogy ne csak a hangyák háborúját érezzem benne.
Viszont a mozgás mindig, minden helyzetben jól esik. A gyógytornán különösen, és minden alkalommal büszkeséggel tölt el, hogy minden gyakorlatot látszólagos könnyedséggel tudok elvégezni. Ez –a gyógytornász szerint- a kielégítő állapotban lévő combizmomnak és vádlimnak, az általában is jó izomzatomnak, szerencsés felépítésemnek, és az évek óta rendszeres mozgásnak köszönhető. Tényleg nem lazsáltam el a műtét előtt, meg azóta sem az otthoni tornát, mert kezdetektől azt hangsúlyozták, hogy a teljes gyógyuláshoz a sikeres műtét 50%-ban segít hozzá, a másik 50% a rendszeres gyógytornától függ. Nem titkoltan az motivál, hogy nagyon szeretnék ott lenni jövő nyáron a karate edzőtáborban! Hátha még vizsgázhatnék is!

Hozzászólások Szóljon hozzá!

Ellenőrző kód
Kérjük gépelje be a képen látható karaktereket! *

Bejelentkezés



Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Szakértőink

dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus




Szerelmes gondolatok

Milyen gyakran mondja el kedvesének, hogy szereti?






Horoszkóp

Horoszkóp Kos Horoszkóp Bika Horoszkóp Ikrek Horoszkóp Rák
Horoszkóp Oroszlán Horoszkóp Szűz Horoszkóp Mérleg Horoszkóp Skorpió
Horoszkóp Nyilas Horoszkóp Bak Horoszkóp Vízöntő Horoszkóp Halak
Bezár