Adódik a kérdés: vajon mindez tényleg megoldja a problémát? Habár a „vacsorázz, mint egy koldus” sok évszázados népi bölcsességi, a szakemberek csak az utóbbi időszakban kezdték el vizsgálni tudományos szempontból a témát. Az amerikai Gasztroenterológiai Szemlében publikált friss tanulmány is ezt támasztja alá: a kutatók 350 embert vizsgáltak meg abból a szempontból, hogy a késő esti evés járt-e náluk gyomorégési problémákkal, kellemetlen hascsikarással vagy egyéb hasonló tünetekkel. Miután összevetették a kérdőívek adatait az alanyok dohányzási szokásaival, testtömeg-indexével és egyéb olyan tényezőkkel, amelyek kimutatható összefüggésben vannak.a gyomorégéssel, azt állapították meg: akik a lefekvés előtti három órán belül fogyasztották el vacsorájukat, azoknál hétszer nagyobb eséllyel jelentkezett a gond, mint az ennél korábban étkezőknél.

Egy másik aktuális vizsgálat fókuszában már konkrétan a gyomorsav szintje állt két eltérő éjszakán mintegy harminc refluxos betegnél. Az egyik este a betegek vacsora után két órával tértek nyugovóra, a másik napon azonban nagyon korán ejtették meg a nap utolsó étkezését: mintegy hat órával a lefekvést megelőzően. Az eredmények egyértelműek voltak: a késői vacsora esetében a gyomorsav szintje jelentősen magasabb volt, mint a korai étkezésnél.

És hogy miért pont a szóban forgó három-négy óra jelenti a határt? Ennek az az oka, hogy nagyjából ennyi idő alatt szívódik fel a táplálék a gyomorban. Krónikus gyomorégés esetében a gyomorsav felszivárog a nyelőcsőig. Ha vízszintes helyzetbe kerülünk az említett kritikus időhatáron belül, a testhelyzet miatt a sav eleve nagyobb eséllyel kerül a nyelőcsőbe, mivel a gravitáció nem abba az irányba hat, hogy a gyomorban maradjon.