Karban tart és boldoggá tesz

2012.04.03. - Írta: DA

Címkék: edzés futás sport
Karban tart és boldoggá tesz

Nem szégyen a futás, és hasznos – módosíthatjuk a régi mondást. Most, hogy itt a jó idő, elérkezett az alkalom arra, hogy kimozduljunk, és ledolgozzuk magunkról a télen felszedett kilókat. Erre pedig nem létezik jobb módszer a futásnál.

Legyen szó teniszről, ökölvívásról vagy evezésről, a sportolók szinte minden esetben futással szerzik meg azt az alapvető általános állóképességet, amelynek révén képesek lesznek megfelelni a saját sportáguk által támasztott követelményeknek. A szervezet terhelhetőségének alapját az erős szívizomzat, az alacsony terheléses- és nyugalmi pulzusszámok, illetve a kiszámítható, megbízható szívműködés jelentik, ezeket pedig leginkább futással teremthetjük meg. Amint megkezdjük a rendszeres futást, máris sokat tettünk a kielégítően működő szív, a rugalmas és tiszta érfalak, az alacsonyabb stresszhormon-szintek és a normál koleszterinszint érdekében, arról nem is beszélve, hogy szervezetünk jóval több oxigént tud majd felvenni, mintha egyáltalán nem mozognénk. Ahhoz is a futás jelenti a legegyszerűbb kulcsot, hogy stabilan alacsony szinten tarthassuk testzsír-százalékunkat, illetve a vérnyomásunk is megfelelő legyen. A futás tehát javítja az állóképességet, növeli a tüdőkapacitást, illetve segít az ideális testsúly elérésében. Tudományosan bizonyított tény, hogy fél óra futás után boldogsághormonok szabadulnak fel az agyban.
 
Az persze nem mindegy, hogyan futunk. Az ütemes tempó, a lábfejtartás és a rossz légzés eleinte mindenkinek nehézségeket okoz, de ezek idővel beállnak egy szintre. Fontos, hogy megfelelő cipőben fussunk, ellenkező esetben ugyanis nemcsak a lábunkat, hanem a gerincünket is károsítjuk, és különösen aszfalton futva komoly fájdalmakat okozhatunk magunknak. Törekedjünk eközben kiegyensúlyozott, takarékos légzésre kapkodó és felületes helyett, ettől ugyanis csak a pulzusunk fog megugrani. Határozottan lélegezzük be és ki a levegőt, és főleg a kezdeti fázisban koncentráljunk külön a ritmikus, mély lélegzésre. Ha az orrunkon át vesszük a levegőt, az jobban felmelegszik, nedvesebbé válik, és jobban megtisztul a szervezet belseje felé nyomuló baktériumoktól, mint amennyiben szájon át lélegzünk. Nem utolsósorban kevésbé is fogunk kifulladni így, hiszen ha az orrunkon lélegzünk, kevésbé kezdhetjük el kapkodni a levegőt, mint a szánkon át.
 
A napi futóedzés megkezdése előtt legkésőbb két órával együnk, és lehetőleg ne velős pacalt vagy körömpörköltet, hanem valami könnyen felszívódó, egészséges ételt, amiben ugyanakkor kellő mennyiségű szénhidrát is van. Ha meleg van, menet közben is gondoskodjunk a folyadékpótlásról, de csak víz vagy izotóniás ital segítségével. Az edzés végén mindenképpen muszáj innunk. Kezdőként ne vigyük túlzásba az edzéseket: heti két-három alkalommal húsz-harminc perc bőven elegendő, ezt növeljük meg fokozatosan egy-egy órára. Kimerülten, betegen, sérülten azonban ne fussunk, mert ilyenkor az edzés inkább ártalmas, mint hasznos.


Szakértőink

Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus



Bezár