A központi idegrendszer meghatározott területein bekövetkező idegsejt-pusztulás. Első tünete általában az egyik vagy mindkét felső végtag nyugalmi állapotában jelentkező remegése, mely később kiterjedhet az alsó végtagokra és a fejre is. Jellegzetes izommerevség lép föl, mely miatt az arc lárvaszerű, kifejezéstelen. A mozgások meglassúbbodnak, megkevesbednek, a járás apró léptű, csoszogó. A betegség előrehaladtával pszichés tünetek is jelentkezhetnek: ingerlékenység, türelmetlenség, beszűkült érdeklődés, szellemi fáradékonyság. A betegség nem öröklődik. Gyógyszeres terápiával a tünetek általában enyhíthetők.