Egy család négy generációjának tagjait vizsgálva tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenségért a 20. kromoszóma egy szakaszának hibája lehet felelős. Dr. Christina Gurnett, a Washington Egyetem munkatársai eredményeire egy olyan család tagjainak vizsgálatával jutott, ahol a felmenők között összesen 22 (!) alvajáró volt – adta hírül a napokban a BBC Helath. A család egyik nagybácsija éjszakai túrái során rendszerint csupán zoknijait kívánta párba rendezni, de például az egyik 12 éves kislány gyakorta éjszakai barangolásokra indult a környéken– ez pedig, beláthatjuk, sokkal veszélyesebb, mint a ruhaneműkkel való foglalatoskodás.

Napjainkban minden tizedik kisgyerek alvajáró, de a alapvetőleg jóindulatú jelenségről van szó: többségük idővel kinövi – a felnőtt népesség ugyanis csupán 2 % -a küzd a problémával – illetve jó esetben nem is küzd, hiszen az alvajárók felébredve éjszakai manővereikre egyáltalán nem is emlékeznek.

Az alvajárás legtöbbször nem sokkal az elalvást követő, mély, álom nélküli NREM –nek nevezett alvási periódusban jelentkezik. Ilyenkor az érintett legtöbbször sétál, esetleg arrébb tesz tárgyakat, de – főleg felnőttek – néha autóba ülnek, és ez igencsak életveszélyessé teheti az alvajárást.

A kutatók nyálteszt segítségével jutottak közelebb a megoldáshoz, azonban addig, míg a kromoszómahibáért felelős gént azonosítani tudják, még igen sokat kell dolgozniuk. Ezzel együtt eredményük mégis forradalmi áttörésnek számít, ugyanis a „szénakazalban elveszett tű” immár a kezükben van…