Két évvel ezelőtt diagnosztizálták nála a mellrákot. A lánya akkor három, a fia egy éves volt. Akkor úgy gondolta, képes gyorsan legyőzni a betegségét, de nem így történt. Hosszú ideig titkolta, mi történt vele. Munkája ugyanis a nyilvánossághoz kötötte, mert a tévében szerepelt, de nem akart gyengének mutatkozni. Egy idő után már csak minimális mértékben tartott kapcsolatot az emberekkel. Miközben teljes erejével azon volt, hogy újra egészséges legyen, egyre inkább önmagába fordult és csak önmaga árnyéka volt.  

Aztán saját magát kezdte okolni azért, hogy képtelen úgy élni, mint korábban. Betegsége előtt lekötötte a munkája és az otthoni tennivalók, utána azonban magába zuhant. Amikor kórházba került, a gyerekeivel sem tudott már úgy foglalkozni, ahogyan szerette volna. Úgy érezte, hogy mindaz az áldozat, amit életében eddig tett a családjáért és a környezetéért, semmivé válik. Családja azonban végig mellette állt, bíztak benne, elhalmozták szeretettel; minden olyan volt, mint ennek előtte, amikor teljes értékű feleség és anya volt. Ekkor határozta el, hogy kilép a nyilvánosság elé, és blogot vezet arról, mekkora harcot vív a rákkal. Az emberek együtt éreztek vele, imádkoztak érte. A kommentárjaikban pedig saját betegségeik elleni küzdelmeikről, a fájdalmak legyőzéséről számoltak be. Az asszonynak ekkor bebizonyosodott, hogy az a világ, amelytől annyira rettegett, tele van melegszívű és érte aggódó emberrel. Kitárulkozása eredményeképpen jelenleg több mint egymillió olvasója követi figyelemmel a blogjába írt bejegyzéseit.      

Forrás: BBC