A férfiak szemszögéből a frigiditás egyfajta nem-teljesítés. Szexuális tartalmú közeledésük visszautasítását, partnerük szexuális passzivitását személyes sérelemként élik meg, úgy érzik, önérzetükbe gázolnak – s nem ritkán csak saját perspektívájukból közelítik meg a problémát. Értetlenül állnak az események ilyetén alakulása előtt, és nem értik, hogy a kapcsolat kezdetére jellemző fergeteges szeretkezések száma miért csappant meg olyan aggasztóan, a szex romló minőségéről nem is beszélve – mikor ők mindent, de mindent ugyanúgy tesznek, mint régen.
Ha a vágy az egyik – leggyakrabban a női – partnerből hiányzik, és számára az aktus formalitássá, kötelezettséggé válik, az előbb-utóbb társának is feltűnik. Állandó, mély és bizalomteljes kommunikáció híján– mely jó esetben az élet minden, így ezen területére is kiterjed – a probléma könnyen elharapódzhat, és a párkapcsolat felbomlását is eredményezheti.
A párkapcsolatban a szexet, a szeretkezés iránti vágyat egy székhez, illetve a szék egyik lábához hasonlíthatjuk. Ha a láb megvan, semmi baj, azonban ha billeg, a szék instabillá válik, és kis terheléstől borul.
A nőknél a frigiditás – ami annyit tesz: hidegség, hűvösség – különféle módon jelentkezhet: az orgazmus elmaradásától kezdve egészen a szexuális averzióig terjedhet. Van, hogy a nőt a szex hidegen hagyja, de néha azért belemegy, és ilyenkor képes részben vagy teljesen átadni magát partnerének, ám az sem ritka, hogy csupán passzívan „hagyja”, hogy a másik örömhöz jusson, miközben ő kibámul az ablakon.
A nő „ostromlása” gyakran csak a még nagyobb ellenállás irányába hat: minél inkább törekszik a partner az aktus „összehozására”, annál inkább ellenáll a nő. Sajnos az sem ritka, – főleg ha évek óta együtt élő házasokról van szó – hogy a nőben felmerül a gondolat: társa csak azért vette feleségül, hogy külön házi prostituáltra tegyen szert.
A férfiak szexuális igényei alapvetően eltérőek a nőkéhez képest. A férfiaknak gyakran elég csak rágondolniuk a szexre, és ha ott van a partner, máris „mehet a menet”. A nőknél egész más módon, és általában lassabban alakul ki a szexuális vágy. Ha a szerelem, a szenvedély alábbhagy, a férfiak elsősorban szexet akarnak, a nők viszont szerelmet. Ez nehezen egyeztethető össze akkor, ha nincs meg a két fél között a harmonikus, szeretetteljes kapcsolat, a kölcsönösségre való törekvés.
A párkapcsolatok elején mindkét fél a legjobb tulajdonságait igyekszik kihozni magából: azokat, amelyekről úgy véli, partnere számára is értékesek. Az évek múlásával azonban egyre egyértelműbben rajzoldónak ki a társak alaptulajdonságai, igényei, preferenciái, amelyek sok esetben mások, mint azt a kapcsolat elején gondolták. Ráadásul az életmód megváltozása, a gyerekek érkezése is új helyzetek elé állítja a házastársakat, nem beszélve arról, hogy a személyiség sem statikus egység – vagyis igazán akkor lehet jó a kapcsolat, amelyben természetesen jó szex is benne foglaltatik, ha a partnerek képesek ezeket a változásokat felismerni, elfogadni is alkalmazkodni hozzájuk.
A nők nem ritkán évekig háttérbe szorítják szexuális igényeiket, mivel nem akarják megbántani partnerüket, akit szeretnek, és akinek épp ezért nem akarnak nemet mondani, tudván, ezzel megbántanák őt. Azonban a legtöbb nőnél előbb-utóbb „betelik a pohár” – ilyenkor beszélnek gyakran a férfiak a nő frigiditásáról.
Sok nő szerint a férfiak degradálják és személytelenné teszik a szexet, úgy kezelik, mint egy gyors sakk-partit, miközben az két ember találkozásának a csúcspontja lehetne. A női frigiditás oka sok nő szerint az, hogy férfiak nagy része közel sem olyan remek szerető, mint amilyennek képzeli magát: a szeretkezésnek az aktus ugyanis része, azonban a szeretkezés korántsem maga az aktus – mondják.
Az a férfi, akinek minden idegsejtjét az aktus megejtésére való törekvés köti le, nem ritkán „szexuális tárgynak” tekinti partnerét, s figyelmen kívül hagyja annak vágyait, érzéseit, szexuális igényeit. Ha nekem jó, neked miért nem az? – kérdik magukban. A rendre így zajló szexuális közeledések és „kierőszakolt” aktusok könnyűszerrel eredményezhetnek a férfiak által frigidként jellemzett partnert.
A nőknél – és ez különösen igaz a hosszú párkapcsolatokra – a szex alapvetően érzelmi dolog függvénye. Leegyszerűsítve: amilyen a pár érzelmi élete, olyan a közöttük a szex. Ha a nőt érzelmileg elhanyagolják, előbb-utóbb elmegy a kedve a szextől; illetve minél inkább figyelembe veszi egy férfi partnerének igényeit, annál inkább számíthat kölcsönösségre. Kölcsönösség nélkül semmilyen kapcsolat nem működik: a szex sem.
Minden olyan fizikai közeledés, gyengéd, figyelmes megnyilvánulás, amelynek nem a szexuális aktus a közvetlen célja, erősíti a nőben a szeretet és a vonzalmat, ezáltal pedig a szexuális vágyat – és ez fordítva is igaz.
Ha szeretünk valakit, jó esetben a kedvét keressük, akinek pedig gyakran keressük a kedvét, általában kedves hozzánk, és ő is hasonlóan viszonyul majd. Érdemes a férfiaknak elgondolkodni, miben, mennyire változtattak hétköznapi és szexuális viselkedésükön azért, hogy közelebb kerüljenek partnerükhöz, és nemcsak a szó szoros értelmében. Ugyanis minél több idő telik el, annál nehezebben fordítható vissza az elhidegülés folyamata. Érdemes tehát minél előbb hozzálátni a változtatásokhoz, már amennyiben fontosnak tartjuk társunk testi és lelki boldogságát – amelyek egyébként nem is különválaszthatóak.