A nyár a többség számára a pihenés, az ellazulás ideje, a te szakmádban azonban kissé másképp mennek a dolgok, igaz?

Pontosan. Gyakorlatilag egész nyáron a zenekaraimmal dolgoztam. Három csapatom van jelenleg, és a Kartellel régóta nem volt ilyen pörgős időszakunk, mint most. Augusztusban közel húsz koncertünk volt… Emellett nagyban készülünk az új lemezre is mind a Kartellel, mind a Sex Actionnel, ráadásul felkérést kaptam egy újabb színházi előadásra, méghozzá Kecskemétre, a Winnetou-ba, ahol én leszek Winnetou.

Hogy jut időd ilyen pörgés közepette a családra?

Nem volt minden nyaram olyan, mint ez a mostani, máskor lazább a tempó, de az utóbbi időszakban óriási az érdeklődés a zenekar iránt, mi pedig megragadjuk a lehetőségeket, és megyünk, ahová csak tudunk. Eközben persze igyekszem annyi időt tölteni a gyerekkel és a kutyáimmal, amennyit csak lehetséges. Most például először Hévízen, majd Zamárdiban játszottunk – ide a család is lejött, mert utána akadt egy nap, amit együtt tudtunk tölteni.

Azért eszerint csak megtaláljátok a módot arra, hogy együtt legyetek akár turnézás közben is…

Amit említettem, csak egy alkalom, egyébként nem jellemző az ilyesmi. A rock’n’roll biznisz egyrészt nem a családnak való, a dolog másik oldala pedig az, hogy a Balatonnál tök jól esik a gyerekkel elstrandolgatni, de mi értelme lenne annak, hogy például Zalaegerszegre is elkísérjenek? Az égvilágon semmi.

Ősszel sem tudtok elutazni valahová közösen?

Az ősz is elég húzósnak ígérkezik, már csak az említett Winnetou miatt is… De talán lesz lehetőségünk elutazni Franciaroszágba néhány napra.

A Winnetou egyébként ugyanolyan gyerekeknek is szóló darab, mint a Popeye volt?

Igen. Gyermekdarab, de van benne egy csomó felnőtt poén is. Nagyon örülök neki, hogy felkértek erre a szerepre. A Popeye-hez képest különbséget jelent, hogy ezúttal Pierrot és én nem vettünk részt a szerzői munkában. Emiatt kicsit nehezebb is lesz a felkészülés.

A lányod már négy éves. Mennyiben változtatta meg a gondolkodásmódodat és az életmódodat, hogy apa lettél?

A gondolkodásmódomon változtatott: imádom a kislányomat, az ember valóban egy teljesen újfajta szeretetet ismer meg azzal, ha gyermeke születik. Az életmódom azonban nem módosult, és nem is tud módosulni: ez jár a zenészléttel, és azzal együtt nemcsak én választottam ezt, de rajtam keresztül a feleségem is. Ha változtatni akarnék rajta, új szakma után kellene néznem, csak tudod, mi a baj: sajnos semmihez sem értek ezen kívül. A családomról azonban gondoskodnom kell. Bármilyen rockzenész esetében nehéz ügy összeegyeztetni a zenéléssel járó életformát a családos léttel, de ez van. Nem tudok és igazából nem is akarok változtatni.

De azért te is elmúltál már negyven, nyilván neked is jobban oda kell figyelned magadra, mint korábban…

Hetente háromszor járok gyúrni és kétszer jégkorongozni, vagyis a kondícióm nagyon is rendben van. Szó sincs arról, hogy nem bírnám a tempót. Főleg, hogy az utóbbi években már a táplálkozásra is odafigyelek: nem eszem hamburgert és gyorséttermi kaját, tartózkodom a cukros üdítőktől, és igazából sokkal jobban is érzem magam, mióta nem élek ilyesmikkel. De a sör azért maradt.

Mi a helyzet az egyéb káros szenvedélyekkel? Dohányzol például?

Dehogy! Soha életemben nem is dohányoztam.

És mi a helyzet a rock’n’roll életformával járó kötelező bulizással?

Az még rosszabb, mint azelőtt.

Ez mit jelent? Nem bírod már annyira, mint mondjuk húszévesen?

Dehogy, ugyanúgy bírom. Azt jelenti, hogy igazából még vadabb barom vagyok, mint régen. De hát ez ilyen: szerintem ezt vagy így érdemes csinálni, vagy sehogy. Ha nem érezném magam közben jól, tipikus munkaként tekintenék rá, nem is lenne kedvem koncertezni. Így meg van.

Amikor annak idején a Sex Actionnel ismert, majd a Kartellel sztár lettél, abszolút veszélyes, kívülálló figurának számítottál. Ma már a nagymamák is tudják, ki az a Ganxsta Zolee, és sokan közülük nagyon szeretnek is. Ha belegondolsz abba, hogyan startoltatok, nem furcsa ez?

Ez egyedül annak köszönhető, hogy a média felkapott, és mindenféle műsorokban szerepeltettek és szerepeltetnek. Magyarán szólva a majomkodásnak. Ettől én még ugyanaz maradtam, aki voltam, és a zenémet attól még továbbra sem játsszák a rádiók, hogy közben meghívnak mondjuk a főzőműsorba. De hát mit tegyek? Én a rétegzenét szeretem. Külföldön ezt is szélesebb réteg hallgatja, mint itthon, Magyarországon viszont meglehetősen nehéz lenne belőle megélni. Így aztán ezek a médiás lehetőségek is jól jönnek. De mondom, én ettől belül nem változtam meg. Ugyanolyan kívülállók leszünk mindig, mint húsz évvel ezelőtt.