Tudományos szempontból érdekes eredményre jutottak. A könnycseppekben található összetevők egészen mások, amikor például hagymát összevágva nedvesedik be a szem, mint akkor, amikor egy megható film után könnyezünk. Utóbbi esetében sokkal több proteint tartalmaz, mint hagymavágás közben. A sírás különböző lehet a tekintetben is, hogy egy vígjátékot könnyezünk meg a vidámságtól, egy boldog esemény késztet minket arra, hogy örömkönnyekben fakadjunk ki, vagy egy szomorú történet hatására fog el minket a sírás.

A kérdés az, mi a közös ezekben, vagyis miért sírunk?

Nos, a csecsemők azért sírnak, hogy magukra vonják a felnőttek figyelmét, vagyis érzelmeket akarnak kiváltani. Ezzel jelzik, hogy segítségre, támaszra szorulnak, szinte bömbölik azt, hogy legyenek a középpontban. Nincs ez másképpen a felnőttek esetében sem. A sírás tehát egyfajta kommunikáció, amellyel jelezzük a kívánságainkat, illetve a lélek megnyugtatására is szolgál. Maga a katarzis élménye is sírást vált ki: egy érzelmileg túlfűtött helyzetben megkönnyebbülés tölti el az embert, ha könnybe lábad a szeme. Az ókori görög filozófus, Arisztotelész is ezt írta: a sírás megtisztítja a lelket és az elmét.

Egy 1986-ban végzett pszichológiai felmérés is azt mutatja, hogy a sírás által az emberek 94 százalékában csökken a lelki feszültség.

A sírás tehát szükséges ahhoz, hogy a lélek egyensúlyban legyen, és elősegítse a szociális érintkezést. Felhívás arra, hogy a síró ember támaszt és együttérzést vár a környezetétől, akárcsak egy gyerek.         


Forrás: BBC