Budapestről, közel tízórás autózás után az embernek olyan érzése van amikor megérkezik ebbe a középkori városkába, mintha egy Harry Potter regénybe csöppent volna. A helyiek népviseletben isszák a forró puncsot a szűk utcákon, a gyerekek mikulás- vagy krampuszjelmezekben az úgynevezett „Schneeball”-t, a bajor édességet próbálják legyőzni, miközben mindenhonnan szabadtéri sütés fenséges illata terjeng. Az emberek többsége, pláne decemberben csomagokkal, ajándékokkal mászkál az utcákon, nincs ez másképp itt sem. Egy fontos különbség azért akad a többi helyhez képest, mégpedig az, hogy Rothenburgban nemcsak decemberben fogadja ez a látvány az ideérkező turistát, hanem az év bármely szakában, ugyanis, itt egész évben Karácsony van. Itt a karácsonyi díszeket ugyanúgy meglehet venni júniusban, mint mondjuk advent második hetében. Az üzletek roskadoznak a legkülönfélébb harangoktól, édességektől, csúcsdíszektől, lámpáktól, mackóktól (ez Rothenburg egyik jelképe) egyszóval, aki itt nem talál magának karácsonyi kelléket, ajándékot, az ne keresse máshol.
Ha már kellően elfáradtunk a macskaköves sikátorok által elrejtett üzletek forgatagában, két dolgot tehetünk: vagy megrendeljük ajándékainkat Kathe Wohlfahrt meseszép boltjában, ahonnan a Mikulás is kiviheti veterán autójával csomagjainkat vagy beülünk egy kellemes vendéglőbe ahol a híres bajor Schweinhaxe-t, azaz a csülköt kóstolhatjuk meg, természetesen, párolt káposztával. Amennyiben emellett döntünk, utána érdemes még egy kiadós sétát tenni lefekvés előtt a város őrével, aki minden este a harangjával járja körbe a kis utcákat békességet és áldást hozva a lakókra. Hozzá minden este legalább 25-30 fő csatlakozik, igazi kis felvonulássá alakulva. Valahogy így képzel el az ember egy bajor városkát karácsonykor. Bocsánat, frank kisvárost…