Teljesen értelmetlen volt a lányom halála. Madleine tizenöt hónapos volt, makkegészséges, gyönyörű, értelmes, boldog, mosolygós baba. Aznap este vacsorázni indultunk hármasban. Én vezettem, a férjem, Mark mellettem ült, kislányom pedig hátul az ülésében. Egy dalocskát dúdolt, amit aznap tanultunk. Büszkélkedett tudományával az édesapjának, aki odaadó figyelemmel hallgatta.